Nagy Zopán | Intenció, Napló

„Intenció”

Tudatom a tárgyra irányul…
Szubjektum nélkül nem létezik;
S mert a Fényt is fénnyel fényezik:
A seb gyógyul, lassan bezárul…

(Arcomról elkopott a nemes-
penész -mögötte megfakult az ész is-…
Kínjai(ma)t már mindenki
elunta… -Hallgatá( r )saim
nekem ismét fontosab-bak…)

(A szójáték okról sosem
szóltam… -Pedig a szavakról
is vak ért elme szólni…
- Át kell őket látni,
s reá(lyuk) kell tapasztalódni…)


A seb gyógyul, lassan bezárul…
S mert a Fényt is fénnyel fényezik:
Szubjektum nélkül nem létezik;
Tudatom a tárgyra irányul…

NAPLÓ – részletek (december…)

Mínusz 11 c, szerda:

- bekeretezi a kereteket,
pontot szúr a középpontba,
és átszakad azon …
- a távoli tér sűrűséggé
(szükségessé) szorul,
a be–szakadás kitágul …
- „búcsúleveleket” írogat gyermekkora óta,
és reájuk rajzol valamit, majd azokra is ír
(fordítva), mert állandóan üzennie kell,
amiket összefest idegesen …
s miközben elégnek azok:
már jegyzeteli a következő szorongásokat …
- és ládába bújik, amit néha kivonszol
a jeges tengerpartra,
de bánatában
még ott sem tud megfagyni …

Mínusz 3 c, péntek:

- ködbe harapdál…
lég–szomja már fél–művészet;
meg akarja örökíteni
a maszatos távlatokat,
le óhajtja nyelni (szemeivel) a horizontot…
- csuklása azonban agyrázkódás,
kacsintása őrült expozíció,
mozdulata pedig rozsdás kasza
elvetélt suhogása…
- most szívesen lépne egy csapdába…

Mínusz 7 c, hétfő:

- és szerettelek volna,
ha többször átölelsz
(mondotta önmagának), mert
nagy szüksége lett minduntalan…
ám belsejét szétvetette dadogó,
lélegzetben hörgő betegsége…
- nem juthatott el önmagához
(békességben),
hiszen túl volt azon,
s állandóan szemben-állt…
- a tükör gyakran fordult el tőle,
ha (m)eredező eredetét gyilkolászta,
de a falak is nehezteltek reá
= ahogy a tengerekbe ömlő folyót gyűlölik
a mocsaras állóvizek…

Mínusz 1c, kedd: „ero-ego-tikus”)

- hiszen most „anális–jobban”
mag( j )ába robban kényszere(m)…
- ráköp a füstölőrúdra,
a szoba nyolc sarkába harap,
ön–háta mögé próbál kerülni,
a középpontban tétovázik,
nem mer hinni az elégülésben sem,
mégis vetkőzik minduntalan…
- egy csiszolt üveg–kúpot simogat:
a simaság megnyugtatja,
a síkosság fölizgatja…
- meztelen lábait tapossa váltakozva,
mély köhögések kísérik helyben-topogását…
(amikor):
valaki éppen betör a szobájába…
de (úgy tűnik):
az is Ő …

Mínusz szerda (dec. 22.):

- a hajnalba tekintve
cinikus szemeivel:
az üveget karcolja fel...
- árnyéka semmi,
- élvezi ezt lassan,
de tudja: ha magának hátat fordít,
rögtön meghasonlik
(azt akarja hinni, hogy eddig ez
nem történhetett meg)
= téved, akár a Mindenség...
- ettől létezik…
- önnön tragikus országa:
ő maga…
= Szaturnusz gyermeke (személyesen):
„daemonium saturnium et igneum”...
- bárhová is fordul
(a hiánnyal):
szembesül…

I.

A hőség
mint lehetőség:
most írom legszebb verse-
met. – Fülledt helyzet e
tehetség, ami lopva elte –
met…

Befog(ad)hatatlan kifogás,
lefoghatatlan felfogás,
ami ismét rámrakódik
- elkenődik -, s rámne-
vet…

Most írom legszebb verse-
met. – A hőség,
mint lehetőség:
rám – rakódik
- be – kenődik -, s a te-
hetség (elfogulatlan)elte-
met…
- Pedig most írnám legszebb
versemet…

II.

A megfagyás
mint magatartás :
nem írok immár verse-
ket. – Dermedt felleg e
tehetség, ami égi szerke-
zet…

Felold(hat)atlan rá(m)fogás,
fölöttem álló látomás,
ami durván rám – szakadva
- beszúródik -, s szerte-
szed…

Nem írok immár verse-
ket. – A megfagyás,
mint magatartás : be-
szúródik, s veszélyeztet
finom, józan része-
ket…

- Ezért nem írok
verseket.(?)…

„Szántás”

Karma
Kalpa
Culpa

Élem
Félem
Bűnöm

Létem
Szán(t)om
Bán(t)om

Körbe
Görbe
Törve

Tartva
Újra
Sújtva

Vétkek
Kérnek
Mérget

Kútba
Karma
Culpa

Para(para)frázis

Inkább költök
(van rá mentség)
Nem keresek
(nincs rá költség)
Nem sokat de
Nem keveset

(Rejtőzésem bent-nevetés
Sor(s)ok között +jelenés)

S amit töltök
Nem töltelék
Térben idő:
Üres fazék

Parkban (No.I.)

Hatalmas hár(s)fák.
Hangzatos lombok.
Órája zuhog.
Alattuk állok…

Szemben : egy erkélyen
egy kislány (azt hiszem)
az égnek integet
-seprűvel játszik- :
úgy látom meztelen…

„Költőink voltak”
a nehéz vas-fejek;
arcuk most tiszta,
nagy eső mosta;
alattuk virágok :
lilák –és sárga..;
mandala formákban
bogarak a fákon..;
csöndesen, csoportban,
élénkszín-ittasan…

Parkban (No. II.)

Hár(s)fák a viharban.
Sírásuk hangzatos.
Arcom egy odunak
támasztva hallgatom :

Amint egy távoli
nagy ház is fölzokog;
s erkélyén „beteg” lány :
(melletlen, meztelen)
ég felé dob botot…

A költők e parkban
fekete vas-fejek.
Elázott arcukon
ismerős rím-jelek
-s mindegyik ittasan :
a lányra mosolyog…

Párizsi anzix

...elbolyongva:

a Bois de Boulogne-on át,
hol „rém-fura” bácsikák
kézenfogva..;
és hajnali lovasok,
és „transz-vesztált” férfi: sok

lép elém az erdőből,
hol a pára felgőzöl
hatásos gombákat is..;
a vigasz mégis hamis...

...továbbállva:

híd alatti fekete
dob-hangok, -és eleve
el-mázolt fény-hatások,
miket mákonyban látok:

a Woolloo Moolloo
Bastille-közelségéből,
hol a Szajna fogódzoo
ábrákat szül a „léből”...

(…másnap…)

Samer Mohdad : Mes Arabies
című kiállítása után
érződött a fáj, de volt, ami lesz:
íródom söröző teraszán...

Az „űr-korszak” arab építé-
szetében bolyongtam, miután
a „kóser” negyedet feledé
fejemben a fény, és a talány...

A Pompidou fölötti térben,
hol zegzugos inger virágzik:
iszlámot, zsidót egyben éltem,
s érzék -tévelyegtem órákig...

Messzebb : fekete gyerekeket
-most jöhetne vonzó vallomás-
egy kert-szegletben fényképeztem..;
de vers helyett immár : borozás...

(…esteledve…)

-„Az év 500 legjobb francia bora”
című kiadványt lapozgatom,
és fél-éberen gondolkodom:
a meghívás után, vajon ma hova
látogassak este ?...
-Monique vén beste,
Danielle véresre harapna,
Rody hollandus, leszbi cafka,
Bernadette-nek csak a férje kíván,
Benoit-nál túl meleg a dívány...

Inkább (a Brassai tárlatról)
az olasz videós–nővel, Írisszel
a L’art Brut Bistroban (hátulról)...
távozva –s exponálva nagy rekesszel...

Folytatva ezt a Pére Lachaise-ben,
családi kripták közül lesben...
-s miután Írisszel végeztem,
a szép sírokat térképeztem:

(melyek örök tárlatai a fele-
désnek és az állandóságnak)...
-Az „időtlen” rétegződések eme
városa kő-gyomrába zárhat,

s emésztő sikátoraiban,
hol csont –s moha milliónyi van:
el(v)enyészve aludhatnék,
mint hunyorgó „emberem”-lék...

(…gondoltam –és tovább-álltam…)

-„Akt-modelle Danseuse”:
Mersegair Laurence
névjegyével a zsebemben,
a montmartre-i szüretről jövetben:
esőben futva idegen férfiakkal,
locsolva mindenkit hígított musttal...

...később, föloldódva:

befogadott magába:
egy lottózó-borozó öregekkel
teli bisztró, a Páva..;
bár úgy érzem, ezt álmodom majd reggel...

...írom forgolódva:

s fejemben hajlított,
kúpos ékezetek:
másnapi -másított
gúnyos circonflexek...

Majális

Az (egyszer) Egy Ünnepén egy kétarcú kereszt rám-köszönt!

Indultam a céllövöldékhez, a tömörlabda-dobálókhoz, a ferdített csövek, hurkapálcák, műanyag-szörnyetegek, tucat-álarcok, plüssállatkák… panoptikuma felé..; ám béklyózott egy másik én, hurok-csapdába lépett a tudat, rozsdás szögbe az akarat - és csak azután karcolta fel homlokomat az üvegszilánk-falazatú zsákutca összes házikó-árnyéka…

De (váratlanul) - (váratlanul?): egy magamfajta résen át szivárványos parkba léptem be: MAJÁLIS! - (SsssssssssssssssssssSzszszszszszszszszszszszszszsz) -: Szél kerekedett - és a lufikat árusító gyászruhás, aszott kis nénikét fölemelte (a kavalkád: a lókupecek, vattacukrok, körhinták, megfolyt-szemű Barbie-babák, bazárosok, Lacikonyhák… fölé) - és szállt, szállt a nagy hélium-csokorba kapaszkodva…

Az égbe szállt (ezt már régen le akartam írni, csak így, egyszerűen: az égbe szállt) - s a képlékeny-réteges, halovány-fátylas felhők között ott vigyorogtak (fekete lufikon): a rózsaszín halálfejek…

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 01. - 12:28 | © szerzőség: Nagy Zopán