Legalábbis a legenda szerint így kiáltott fel Julius Caesar Kr.e. 49. január 10-én, amikor átlépte azon határfolyót – a Rubicont – ami a Itália és Cisalpina provincia között húzódott. Suetonius római történetíró szerint Caesar ezen lépésével, mely kis lépés volt egy hadvezérnek, de nagy lépés volt egy leköszönő korszaknak, hozzájárult a köztársaság bukásához és Róma a császárság felé vezető útra lépett. Hogy minden út az Örök Városba vezet nemcsak közhely, hanem a neofolk/darkfolk/martial – industrial zenei közeg egyik nagy toposza is. Három, a fenti műfajokban alkotó zenész Marcin Bachtiak (Cold Fusion), Robert Marciniak (Rukkanor) és Radoslaw Kaminski (Ab Intra) álltak össze triumvirátussá az Across the Rubicon zenekar első lemezéhez, az Elegy-hez.
Az album nagyon ígéretesen indul, a nyitó tétel, a Soldat iconnu figyelemfelkeltő férfikórussal, hangsúlyos billentyűsökkel kezd, majd zajosabbeffektek, kimért ritmika követi, akár a normandiai partraszállás aláfestő zenéje is lehetett volna, de erről lekésvén még vigaszdíjul akár martial sláger is lehet. Hasonló elemekből építkezik a valamivel lassabb Shadows and dust, nagyobb hangsúllyal a kóruson, de lényegében az első tétel 2.0 változata, csak a hangsúlyok tolódtak el egy kicsit. Még lágyabb hangot üt meg a szintetizátorokra kihegyezett Dogs of war, melyben a zongorabillentyűknek legalább akkora harci feladat jut, mint a sivítva zuhanó bombáknak - erős kontraszt mégis győz a heroizmus.
A negyedik dalnál kezd unalmassá válni a lemez, már nem sok újat tartogat, a végletekig keveri az alapanyagokat, így nem csoda, ha mindegyiknek hasonló íze lesz. Nagyon szép és igényes iparos munka az Elegy, de sajnos nagyon sokban hasonlít elődeire és egy olyan műfajnál, amelyet ennyire kevés zenekar alkot, és amelynek ennyire szűk szubkulturális szinten mozog a befogadói rétege jobban kellene figyelni a klisékre. Nem feltétlenül a közönség elvárásai végett, mert akkor már régen rossz a művészi teljesítmény, hanem azért, hogy ne csak egy lemez legyen a sok közül.
Anélkül, hogy végleg negatív színben tüntetném fel a zenekart, még annyit, hogy a World in flames és State of fear jellegű számcímekkel már nagyon sokszor találkoztunk, így ide is elfért volna egy kicsivel több kreativitás. Mindezek ellenére számomra egy ritkán hallgatott, de kellemes lemez az Across the Rubicon bemutatkozó albuma, a rajta szereplő dalok harcra kész, rendesen kiképzett és jól felfegyverzett katonák, nem olcsó zsoldosok, hanem hadvezérükhöz hű bajtársak, de még úgy érzem az út elején állnak és Róma messze van.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
