Nosztalgikus érzés tölt el, ha meghallom ennek az angol bandának a nevét. Amikor még sorkatonai szolgálatomat töltöttem, akkor szereztem be kazettán az „Angels Of Mourning Silence” lemezüket, és bizony sokszor hallgattam hazatéréseim alkalmával az órákig tartó vonatozás közben. Akkor nehezen tudtam volna behatárolni stílusukat, mivel nem ebben a zenei közegben mozogtam. Természetesen, miután behatóbban megismerkedtem a goth-zenékkel, fedeztem csak fel újra katonakori kedvencem.
Ha valaki fellép a zenekar myspace-s oldalára, stílusként a gothic/metal/blackmetal jelzőkkel találkozhat, zenéjük besorolása alatt. Nos, ebből az állításból az első igaz, a második csak nyomokban, a harmadikat pedig felesleges volt odaírni.
A banda 1992-ben alakult és a mai napig számos tagcserét megélt már. Első, bemutatkozó lemezük „Come Out Of The Dark” címmel jelent meg 1995-ben, zenéjükre oly bandák voltak hatással, mint a Christian Death, Sisters Of Mercy, Nosferatu, Love Like Blood, My Dying Bride. Hiába a gothic kiadó (Nightbreed), a banda hírneve nem nagyon jutott túl a szigetország határain. A kor igényeinek megfelelő gothic rock muzsika vámpíros szövegekkel megtűzdelt mondanivalója akkor már nem számított unikumnak a stíluson belül, mégis elsősorban ennek köszönhették otthoni hírnevüket.
Az 1997-ben megjelent „Angels Of Mourning Silence” hozta meg a zenekar életében a kellő áttörést, ez a lemez jóval ismertebb lett elődjénél, a világ számos pontjára eljutott, persze csak underground szinten. Új kiadójuk, a Cacophonus a tőle telhető módon terjesztette ezt az albumot, de a kiadóváltásnak voltak bizonyos hátulütői is. Főleg azért, mert a kiadó szinte csak metal kiadványokkal foglalkozott, és a 13 Candles is ebbe a kategóriába lett besorolva. Honfitársuk, a Cradle Of Filth is ekkoriban kezdett nagyobb sikereket elérni, és a két banda barátsága, pár közös fellépés, valamint a vámpíros témák miatt a 13 Candles-t az imént említett bandához kezdték hasonlítani, valamint annak kópiájaként elkönyvelni. Persze csak az tett ilyen botorságot, aki nem ismerte teljesen zenéjüket, hiszen második nagylemezükön a metál-témák csak minimális szinten voltak jelen, melyek a lemez hallgatásakor alig tűnnek fel. A Sisters of Mercy stílusa szinte azonnal kivehető, sötét, mélyebb tónusú énekhang, dobgépes ritmusok, szárnyaló romantikus szintetizátorjáték, és kidolgozott gitártémák ismétlődésének bizonyosságául.
Aztán a csapat életében 5 éves pihenő következett, legalább is ennyi időbe telt, míg újabb kiadvánnyal nem jelentkeztek. Ez 2003-ban történt, és eddigi utolsó lemezük, a „Killing For Kulture” címet kapta. Ez az album oly kevés nyilvánosságot kapott, hogy én is csak nemrég értesültem létezéséről. Új kiadójuk (Def2music) nem végzett valami nagy munkát a terjesztéssel kapcsolatban. Stílusuk maradt az előző kiadványénál, bár itt azért pár százalékkal nőtt a metál témák aránya, de ugyanúgy emelkedett az elektronikus hangszíneké is.
Letelt újabb öt év, akár jöhetne egy újabb lemez is! Remélhetőleg, már nem kell rá sokat várni, hisz a banda még aktív, bár élő fellépéseik mostanában nincsenek.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
