Antichrisis

A német Antichrisis csak egy szórakozásból elindított solo-projekt volt egy Sid nevű úr és egy csodálatos hangú Willowcat művésznevű hölgy részéről, aki később a Dargaardban is megcsillogtatta tehetségét.

Az első demó, a "Missa Depositum Custodi" 1995-ben készült még szinte házi keretek között, mégis megjelenését követően mintegy kétszáz darab azonnal gazdára talált, így mindenképpen sikerre és folytatásra ítélve a zenekart. Egy későbbi interjúban Sid elmondta, hogy példaként olyan előadókra tekintenek fel, mint David Bowie, Neil Young vagy a Radiohead. A különböző műfajban mozgó előadókban az a közös-és ezt maximálisan képviseli az Antichrisis is-hogy a zenét önálló művészeti ágnak tekintve saját, önálló atmoszférát alakítanak ki és soha nem a közönség elvárása, hanem a saját elképzeléseik szerint alakítják muzsikájuk koncepcióját. De visszatérve a zenekarhoz, az első önálló albumukat "Cantara Anachoreta" címmel jelentették meg 1996-ban, a saját alapítású Ars Metalli kiadónál.
A "Cantara Anachoreta" szerintem minden idők egyik legjobb albuma. Már a felvétel körülményei is érdekesen zajlottak, mert-mint Sid említette egy interjúban-egy bölcsőde mellett volt a próbaterem és a gyerekzsivajtól csak este tudták felvenni a dalokat. A hangulat tehát adott volt egy kiváló gothic-rock konceptalbum megalkotásához. Az "Vitae At Threscwald Anachoreta" szinte csak egy intro, a szövege sem több, mint ennyi: "As darkness falls" , azaz "Amint leszáll a sötétség" felkészítve ezzel a hallgatót az elkövetkezőkre. A második dal az "Endless Dance" egy rendkívül sokrétegű szerzemény alapvetően torzított gitárokra és szintire épül, de a közepére beleszőttek egy csodálatos flamenco-szerű akusztikus gitáros részt is. Az ének is osztott, ahol Sid éneke vagy károgása van variálva Willowcat éteri hangjával. A harmadik szám a "Requiem Ex Sidhé" az egész album legszomorkásabb és egyben legszebb darabja. Ezt követi a szinte már slágernek mondható "Goodbye to Jane", rendkívül megrázó dalszöveggel. Az album többi dala is kifogástalan és szinte órákig lehetne róluk írni. A zárótétel az "Arcanum In Anchorage" méltó befejezése az albumnak, szövege sem akar többet mondani, mindössze ennyit: "This is the end".
A második albumuk a "Legacy of Love" 1998-ban jelent meg és már egy sokkal színesebb zenei világot tükrözött, mert előtérbe kerültek a különböző népi hangszerek is. Több új zenész is csatlakozott a zenekarhoz pl. "Naex" aki többek közt fuvolával, mandolinnal és skótdudával színesítette az album zenei világát.
A harmadik - és eddig egyben utolsó - lemezük címe "Perfume" mintegy mottója is lehetne a zenekar eddigi munkásságának. A Perfume-azonosan a magyar parfüm szóval-annyit tesz, "megszentelés füst (fume) által (per)", a kifejezést az antik Róma használta a vallási rítusaik során. Elfogultnak tűnhet, mégis úgy gondolom, hogy egy olyan különleges zenekarról van szó, melynek hallgatása rendkívüli zenei élmény.

Antichrisis diszkográfia:

1995 - Missa Depositum Custodi (Demo)
1997 - Cantara Anachoreta (Ars Metalli - Rough Trade)
1998 - A Legacy of Love (Napalm Records/Black Rose Productions - SPV)
2001 - Perfume (Napalm Records/Black Rose Productions - SPV)