Ordo Equitum Solis

A Naplovagok tovább lovagolnak

Az O.E.S. olyan, mint egy jó vörösbor. Zenéjük nem való minden napszakra, de a kellő pillanatban és környezetben abszolút élvezetet nyújt. Leithana hangja és a sötét melódiák kisugárzása arra késztet minket, hogy egy pillanatra hátat fordítsunk a szürke hétköznapoknak, s belépjünk egy ősi, érzékiséggel és árnyakkal teli természeti világba. S ugyanúgy, mint egy jó évjáratú bor, az ő zenéjük is egyre meggyőzőbb lesz az évek múlásával. Az új album, a “Metamorphosis – Personam Impono”, az első hangokkal lebilincseli az embert, s a lemez végig nem ereszti el.

Még jól emlékszünk rá: Pontosan egy évvel ezelőtt az O.E.S. többévi hallgatás után kiadta “Planetes” című lemezét. Ezzel az albummal egyértelműen megmutatták, hogy a melódiák számukra még nem mentek ki a “divatból”, és ezzel továbbra is számolnunk kell. Eme album sikerétől megtáltosodva, a francia-olasz duó egy hihetetlen akció-sorozatot tűzött napirendre. Egy Európa -turné után, még ugyanabban az évben újra megjelentették első albumukat, a “Solstitii Temporis Sensus”-t, összeállítottak egy amolyan “Best Of”- válogatást, ez volt az “Octo” dupla CD, ezenkívül megjelentettek egy mini CD-t “Sings” címmel, melyen ritka és ki nem adott számok találhatóak.

Mindezek után elképzelhetetlennek tűnt, hogy az együttes rövid időn belül életjelt adna magáról. Éppen ezért ez idő tájt egy új album teljesen váratlanul jött. És milyen váratlan volt az azon található zene! A “Planetes” és a “Sigus” albumokkal természetesen nagyon magasra tették a mércét a további albumok számára, de az szinte hihetetlen, hogy milyen könnyedséggel és ilyen rövid idő alatt elkészítették a “Metamorphosis - Personam Impono” című lemezüket. Ezen elsősorban elektronikus hangzást alkalmaztak, ami egyáltalán nem megszokott a részükről, de a zenét sokkal frissebbé varázsolja, és a természetes Ordo-hangzásnak teljesen új dimenziót nyit.

A zene valószínűleg a zenekar megváltozásának alapvető külső jele, amire a lemez “Metamorphosis” címe is utal. “ A cím teljes egészében a jelenlegi lelkiállapotunk kifejezése. ”- magyarázta az énekesnő, Leithana. “ És ezen kívül nincs további koncepció az album mögött, de mi úgy érezzük, hogy jelenleg nagy változás zajlik le bennünk. Bár tudjuk, hogy milyen eme változás lefolyása, de hogy hova vezet bennünket, arról csak annyit tudunk, hogy megtörténik. Talán lezár egy ajtót és kinyit egy másikat?"

Lehetséges, hogy az ember tíz év után most érkezett el ahhoz a természetes fordulóponthoz, melyet az “Octo” – válogatás beharangozott. A zenei körökben mindig azt mondják, hogy ezek a “Best Of…” – lemezek azért vannak, hogy a régi irányvonalat elhagyják, és helyet adjanak az új kreativitásnak. És ez, úgy tűnik, hogy az O.E.S.-nál pontosan így történt. “ Az Octo valójában egy ciklus vége, ami egy 2000 decemberében megjelenő további albummal, amelyen szintén meg nem jelent anyagok lesznek a zenekar korábbi időszakából, végleg lezárul.” – mondja Leithana. “ Egy ciklust lezárni azt jelenti, hogy megújítod magadat, de mi továbbra is hűek maradunk gyökereinkhez.”

Különösen szembeötlő a “Metamorphosis” hangzásbeli megváltozása a korábbi lemezekkel szemben, ami azzal magyarázható, hogy a zenekar állandóan új kifejezési lehetőségeket keres. Az elektronikus effektek mellett egy kristálytiszta trombita is felkerült a palettára. “Mi mindig is szerettük a valódi, akusztikus hangszerek hangzását, és mivel ez alkalommal lehetőségünk volt, hogy egy trombitával dolgozzunk, belevágtunk. Másfelől az új hangok utáni kutatásunk néha már mániákus méreteket ölt. Mindketten élvezzük a technológia előnyeit, és annak ellenére, hogy a zenénket gyakran középkorinak vagy tradicionálisnak titulálják, a hangszereinknek semmi köze sincs a középkorhoz. Az O.E.S. tele van ellentétekkel, és a mi szeretetünk a múlt és a jövő iránt tesz minket azokká, akik valójában vagyunk. Lehet, hogy csak a jelen unalmas?” Az viszont igen figyelemre méltó, hogy bár az új album teljesen más megvilágításból mutatja meg a zenekart, atmoszférája minden más lemeznél jobban hasonlít első művükre, a “Solsitii Temporis Sensus”-ra. Ehhez biztosan hozzájárulnak azok a hangszerek is, amelyeket már rég nem használtak az O.E.S. albumokon, s amelyek az őszi – melankolikus atmoszférát rendkívül jól érzékeltetik. “Talán igazad van az első albumunk párhuzamát illetően, “ – mondja a gitáros Deraclamo – “de ez nem volt eltervezve. Talán az evolúció olyan mint egy spirál: visszatér a kiindulási pontra, de más perspektívából nézve olyan, mintha továbbmenne egy lépéssel. Talán az olyan érzések, mint magány és cinizmus, tényleg erősebben jutnak kifejezésre, mint a korábbi anyagokon.”

Főként a nyitódarab, a “L’uomo di vermi” emlékeztet az “Angoris Nox”-ra a “Solsitii”-ről. Mindkettő nagyon hosszú és sötét és Deracelmo Szövegrecitálásából áll. "A L’uomo di vermi" talán kompozíciós stílusában emlékeztet az "Angoris Nox"-ra, de szerintem a zenei oldal teljesen más." – szól hozzá Deraclamo. " Mi itt minden korábbinál jobban felhasználtuk és kevertük a különböző tradicionális és elektronikus hangokat. Számomra ez egy szerelmes dal. A rock- és popzene csupa szerelmes dalból áll, és ezzel a darabbal szerettem volna én is kifejezni a szeretetemet. A szeretetemet mindazok iránt, akik valamikor a múltban szerettek engem, de van egy problémám: az, hogy nem ismerem fel a határt a szeretet és gyűlölet között, ezért a szerelem könnyen gyűlöletté válhat és fordítva.”

Sonic Seducer magazin, Fordította Kürtös Erika