Szín
Mennybolt riadó
Képmása
Egymásra néző
Szempár
Törékeny ideje
Meghajlik
A fűzfavessző
A táj
Körvonallá olvad
Kezemben
---------------------
Méhkas bolydul
Mellkasokban
Csal
Leszakíthatatlan
Gyümölcse
'06.07.27.
Tevers (Sz.E.-nek)
A szíved emlékeztet,
a vizek fölé hajló
neved suttogó színek;
délibáb.
álmatlanságunk
kérdéseire nézünk
mikor csillagpor tapad
cipőink talpán;
és a táncra emlékeztetnek
alakunk tört fényei
a hold sápadt hasán
lépdelve,
veszély szavak tavaszát
felkavaró tócsák
vad álom-arcán
lüktetve.
--------------------------------------
Nem-emlékezni kívánok
sóhajt a ma a szemembe;
továbblépek s hallgatom
holnap-szívem zaját nevetve.
2005 őszére és 2006 tavaszára
Ütközet előtt
Idegen a szívedben az én hangom uram,
Hajnal van,indulunk,cigarettám ledobom a sárba;
Síp fütyül vezényszót:
...örjöngő pokol a válasz
'05.08.10
Villamosrángás
estéken odabújnék
szelíd ráncok melegsége közé
kormos kis szüneteiben
bakelit lemezeknek
s Te láncos ifjú lélek
ledobva az idő kerekét
csaholnál szívemnek
2006.03.25
A világ bennem...
a világ bennem
feldúlva alszik
újra fog-párnáid
közé vetve
s mielőtt elmész
csak annyit mondasz:
tetszel,de maradok
mellette
'06.02.23
Elveszett fonál
Alakra feszített
Mozdulat sora
Átbukik napok
Mezítelen idején
A korcsosuló Idő
Csak egy pillanat,
S a szem hozzáér
A távolsághoz,
Ami benned a mélység
Bennem a magasság
Elveszett fonala.
'06.05.25.
Hat sor
mindenki elhagyott szerelmei-
a Csepp lassan kibuggyan-
kövekre nyirok tapad-
oszlop rozsdállik kertek alatt-
szívem üres,vérem tiszta-
lelkem verdeső Galamb,kalitkában-
2005
Szárnyakon
Álmatlan zöld az éj,
papírsárga fénnyel keverve,
toll szántotta barázdák fölött,
tengerentúli szárnyakon röpülök,
és a káprázat kockakövére csapódva
észreveszem:ájult bogár vagyok.
2004
Sehova
Nem.
Pont a válasz rohan el.
Mikor a kérdés marad,
és fázok a kocsmákban.
Mellettem egy konyak énekel.
Téglák kukucskálnak ki az ablakon.
Egy padon legyűr a gondolat.
Valakinek el kell menni.
2004
Öt
Hozzád kiáltok Uram,
feneketlen mélyből
fekete hamu alól
kandikáló lélek
Hozzád kiáltok Uram,
feneketlen mélyből
fekete hamu alól
öklendezett élet
Hozzád kiáltok Uram,
feneketlen mélyből
fekete hamu alól
megtört test
Hozzád kiáltok Uram,
feneketlen mélyből
fekete hamu alól
felhevült szellem
Hozzád kiáltok Uram!
Feneketlen mélyből
fekete hamu alól
kifelejtett szerelem
’06.04.13.
Mind-Egy
Nem győztem,csak vesztettem
Minden percet, ami elolvadt bennem
Ahol a szél a vizet fodrozza
A tükörkép meghasadt vászna
Levetíti tekinteted mélységét
Szívem álmatlan mezőin
Csak képek, képek
Felszakadt ablak-világ
A hajnal fénye eltakar
Elolvadt hasadék tüze
Minden perc, minden mozdulat
Veled
Bennem.
Kunhegyes,2006.10.31
Az Ö fényének eksztázisában
Szívemhez nem vezet már út
lelkem tükre sima és fodrozatlan
ez az én szimfóniám
az Ő fényének eksztázisában
’04 ősze
Cím nélkül ma (egy katona naplójából)
Szeretem az életedet,
ahogy vérbe fagyva
játszik szemeimen,
büszkén mondom:
nem árultalak el,
s gondolataim lapokra
terítem,s az érzéseket
velük odadobom;mint
koldusnak a pár forint,
úgy hiányzik a jó szó.
Cím nélkül ma az
Élet is kevés,csak
a hó roppan mérges
kacajt hallatva
csizmáink alatt;
végül elárul mégis
valami csilingelő zörej,
tábori takaróink fölött
jön a fagy,a hideg,
a könyörületes.
’05-01-26
Közelkép
Alig kopott plakát
szörnyeteg szélben
futva kiált
feléd.
Átmásolt kottán
játszom más élet-
hangjait,s elveszek
benne.
……………………..
Tükrünk egymás szeme,
de félünk,ha
belenézünk,játszunk
más életet.
Előled futok,
s Te előlem futsz.
Ezt látjuk,ha
behunyjuk szemeink.
’05-03-29
Én örök kertem
Ahogy voltam.
Szárnyaim porba hullottan.
De szeretek és felállok!
Madár virágzik lelkemben.
Vagyok hogy legyél,és
Vagy hogy legyek.
Veled a mindenség tágasabb.
Szeress hogy szerethesselek.
Nyílj,hogy nyílhassak.
Én örök kertem.
2007. 06. 20.
Majd egyszer elmondom
sirámaimat
ahogy a téli utca ölel
falak mellett
nélküled.
Majd egyszer kitör belőlem
és nem lesz könyörület
ahogy futok
a világ elől
-előlem.
Fénycsíkok szabdalnak utat,
át a napfénytelen víziókon,
egyszer csak kikapcsol
és minden,
minden elmúlik.
2004. 01. 29.
Töredék
Egy nemlétező világ összes forrása,
A Nap összehajlik zsebemben,
Szívemben csak maradékok kopognak,
Kövek az útról, amit mindenki itthagyott
2007. 05. 30. (nocomment-énvers)
Mostani hangulat
fura utat szegélyező képeken,
alakok szűrője a peremvidék,
mára olvashatatlan tudás,egy percnyi töltet
kóbor áramból,kóbor álmodból.
átírt hazugságok forgatókönyve
az előszoba szőnyege alá temetve
reggel a busz mérgesen gurul alád
egy égbolt a válladon reszket
csonkjaid gyertyák leégett világa
faggyúba fúlt ölelések karcolata
fénytelen,hideg idolokkal teli
téli templomodban...
2007. 12. 27.
Szomorúságom vásznain
Szomorúságom vásznain
Száradt élet-festék
Töri meg a fényt
Valahol ezer apró
Megszáradt dobbanásban
Rejlik a szív zöreje
Sorokban és sorsokban
Belefulladva az
Érzéketlenség színeibe
Egy ecset halkuló hangja
Kopogtat még fáradtan
És rendületlenül
Kiszakítani magának
Egy darabot,ahol még
Tiszta a vászon
Ahová új színek bukhatnak
Alá a napban
2008-03-04
„szilánk egy sorozatból”
félbezárt kockák
ólmos súlya
nem enged magamhoz
csak kínlódás
a verőér fala
és lelkiség
megőrjít
szépsége a pincében
hever
és nem veszi észre
az ajtót
a napfény
nocomment-énvers 2008. tavasza
gesztus nélkül
csak egy rácsra tárt világ
értette meg zegzugos agyammal
fonódásait az Idő folyosójának
mint egy mikroszkópon át
túlléptem múltam
napjaim válladra csodálkoznak
2008. tavasza
ébredésem
lassan elkerekedik a Hold
fényes tányérja alatt falatozik
az éjszaka...
milyen bátor és merész álmok
kikötője a komor némaság,ami kint
feszül...
megelevenedik lelked
harmatba hajolva
kikelet ajkadon
ott ragyog
az Élet
2008. tavasza
szédülés
mert belemerül az éjszaka
a magányos izzó száljába
és elfeledtem hogyan történtek
tovább a sorok
a csempe alábukik a napfényben
ha felolvad ez a kávészín takaró
a volt mozi helyén üres szerepek
ácsorognak mű-szívekbe öltözve
szeretsz-nemszeretsz
tagadsz-hiszel
de melyik vagy Te,
a mélységes önvaló?
„hazudtam magamnak
üdvözlet a halottak közt újra
odakint már halált okád a világ is
rá a sokszínű tavaszra”
2008 tavasza
Amit hittem…
"amit hittem,
hogy a nap alácsorog szemeden
és ajkaidon dal ül
míg a fény átadja helyét a misztikumnak
ahol alázatosan szorítjuk saját lelkünk kábulatát
elmúlt
könnyed sarujában a harmatban
lépkedve el
távoli vizek csendes kikötői felett
álmélkodva a szabadság
madarait nézve"
2008-07-08 Fadd-Dombori (Vogl Angélának)
önnön koporsóm
szememből halkan ébredő világ
most mossa átkozott napjait
át a hold fénytelen útján
a csend fekete tengerén
ahol kristályvirágok nyílnak
elérhetetlen távolságban
de nem félek
kinyitom szemem
és meglátom önnön koporsómat
2008-07-10 Fadd-Dombori
A tarkón lőttek imája
Megfékeztem agyam
látványos kálváriáját a hegy
oldalában, tavaszi napon,
ahogy a sár néha zubogott
a lövések és robbanások
nyomán, csikorog az égen
a gyenge Nap, hidegtől
kimerült gyenge mezők fölött
fagyott, fekete hulláink
marcangolják az élők
tetemét…
Lerajzolom az arcod,
mielőtt kirajzik a sok
üszkösödő zsalugáter
mögül az ólommal teli
hullaszag; gondolatom
a puska tusán játszik,
félelem nélkül mosolyog,
csakúgy mint otthon
felejtett imáink moraja,
nem lehet hogy…
kopog a golyó az agyvelőben.
2008-03-21.
Kicsiny életem
Tudod, mindenki egyedül van,
az esőben, az űrben és Istenben
mint egy papírdarab a viharban,
és mi magunkban ülve,
horpadt szívvel bágyadt
fejünk lehajtjuk.
Az egész világon kerestelek,
minden kő alatt
és a fák gyönyörű testében,
végül megleltelek
hazug és önző énemben,
ebben a kicsiny életben.
2008-03-20
Lépcsőn fel
Odabújnék fénytelen végedhez
Hogy melegítsem ablakod
Kívűlről fújt párás kezeid
Belűről apofosztráljam nappá
A sebeket ragasztgatnánk
Mint cserepeket a tavasz
Lépcsőkön felfelé korlát
S a kulcslyukba bebújva
Remegnénk egymás
Szivárványhártyájában
2007-10-23 Mohács
Cseppé
Bár cseppé olvadhatnék kezedben
Hogy bőrödbe zsugorodjak
Ott legyek szemedben forradva
Képként keretezve a falon
Ha kinézel, lásd mozdulatom
Élményét a szürkeségben
Lepkeként elmozdulva
Hajad fürtjei közt
S ha benézel, érezd
Soha nem voltam itt
Soha nem megyek el
2007-10-23 Mohács
Értelem?
Csak ott is olyan fák legyenek
Mint az ég
Rejtőző fényén a csillagok
Ezernyi éve
Nincs semmi bajom, kapaszkodnék a szélben
Lesz majd ki ölel, lesz majd, ki ölel
2007 ősze
Nincs kontroll
Ezer lefagyott mérföld után
Kutatok a bensőmben
Hátha találok valami
Emberit a véremben,
Szívemben, eszméletemben,
Amit neked is adott
És neked is tagadott
Világom újságosa.
Ezer lefagyott kéz után
Kutatok a bensőmben,
Hátha találok valami
Emberit a véredben,
Szívedben, eszméletedben,
Amit nekem is adnál,
Nekem is tagadnál-
Világom újságosa.
2008-01-11
Roham
Viharba zárt zuhanás a lét,
Egymásnak feszülő elmék körtánca,
Roham egy utcasarkon,
S ami mögötted jött,
Már a holnapba olvad…
„...hová igyekezzem, ha a végtelen
kísér minden tekintetben?”
2008-08-05 Fadd-Dombori
Lepedők ráncain
Belezuhanva az álmok sivatagába
Könnyedén morajlik a tenger
Átlépve világokat
Ott fekszik az ágyon a vágy,
Hogy tenyerébe hajtsa fejem
2008-08-07 Fadd-Dombori
Sejtem
sejtem, sejtem
vérlázító sejtem
árnyékba borulva
kitörni készül
feléd
vagy bennem magasság
iszonyata
mert félek
megadni magam
a boldogságnak
vagy a gyásznak
életem
tányérba fordulva
hever
és nem mozdul
mert nem mer
pedig sír a lélek
sír a nap
sír a hold
érted
s Te nem érted
miért gyönge szívem
miért forr a vérem
sejtem, sejtem
2008-07-10
Egyszer sem sírt
Egyszer sem sírt.
Míg kalapácsok döngölték,
Míg erős kezek lökdösték.
Egyszer sem sírt.
De végül megrepedt,
Mint a szív legbelül.
Egyszer sem sírt.
Csak nagyot nyögött,
S vége lett, leomlott,
És a lélek köveit
Elhordták a szorgos kezek.
2008-08-04 Fadd-Dombori
Törtfény
Mellettem lábujjad keres helyet,
Suhogó napvessző féktelen kacaja,
Morzézik egy tündér az ablakon
Törtfény nyújtózik a falon.
2007-12-17
Termeszek
ragyogó kék villámok
termeszek rágta fák
benső sikolya
végtelen hang
egy rezzenéstelen
napon
a lehelet vékonyuló
madzaga
elszakad
2008-08-24
Kertem mámora
Mosolyog parázsod
szemembe
és szemem
mosolyog a tiédbe.
Az aszfalton új autók
rohannak
mi lassan
sétálunk álmunkban.
Vihar vagy nekem
a szél
bújócskát
játszik szívünkben.
2007-08-09
Hang
futna a hangban a nyár
mellette álma ringat
lélek kutakat
s a kutatók találgatnak:
valós vagy e
vagy csak hang, hang, hang…
mihez képest
olvadtam bele a kérdésbe
s a válasz nem ér föl
kezeimhez
emlékezetem visszaszivárog
mosolyod harmatába
így érdemes naplementét játszani
hogy kardodba dől szíved
s ha ébredsz, csak a szél fütyül
kabátunk hajtókája felett
Fadd-Dombori 2008-08-29
Parázsban
Ez csak egy tökéletes nap
Arra
Hogy elmenjek melletted
Végleg
Ez csak egy tökéletes nap
Arra
Hogy elmenj mellettem
Végleg
Én
Vagy
Te
Erre
Születtünk
Vérben
Parázsban.
2008-09-16 Fadd-Dombori
Térforduló
Elveszve a pillanatban
Lágy eső mossa karjaim
Szabotázs engedelmességét
Hangok kopogtatják belém
Mozdulatlan vagy
Mint egy fagyott óceán
Egy alvó téli kép
Elveszve a pillanatban
Mit látsz, melyik vagy magad?
2008-09-21
Aranyat kérnél…
Aranyat kérnél…
bár szívem kifosztott zsebeiben
gyűrött hangok zörögnek.
A hangok folynak és
csillaggá válnak kezedben, s ha
jól figyelsz, megláthatsz szemükben.
2008-09-24 Szekszárd (Vogl Angélának)
Visszatérés
„Nem akartam összeomlani
lábaid előtt, ha szeretlek is, csak
önzés az. Mert Veled kereknek
tűnik a világ illúziója” (előhang)
Én csak vagyok, mint a szelíd tengerek-
Az idegeid saját magukkal harcolnak-
Nem tudod, ez az utad, vagy csak a holnap
egy gyenge szeletje, díszpapírban-
Két falat között öklendezel az Élet pultjánál-
Én nem ezt akartam, én…-
Honnan tartok hova-
Körbefog az Idő foga.
2008-09-29 Fadd-Dombori
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
