- 2010.10.27. Budapest, Delirium pub -
Egy igazán zseniális estének lehettünk tanúi, kik ellátogattunk október 27-én a Delírium Pub-ba. A három zenekar, kevesebb, mint három órába sűrítve rövid, tömör és velős programot nyújtott. Az est egy cserével kezdődött, hiszen a Hiteljugend, és az Autumn Twilight borította fel a programot, munka, utazás, egyebek miatt a szegedi kvartett lett a második fellépő.
A nagy italozgatásba és eszmecserébe feledkezvén szólt valaki, hogy az Autumn Twilight már elkezdte a műsorát. Amit láttam belőlük, az egy jó 20-25 perces rövid műsor volt. A hangzás rendben volt, bár láttam már sokkal jobb koncertjüket is. Sokan még mindig kint nézegették a pohár fenekét, amikor elbúcsúztak a kis létszámú közönségtől egy új dallal. Ez valahogy nem az ő estjük volt, bár én személy szerint szívesen hallgattam őket. Nem túl hosszú átszerelés után a Hiteljugend következett. Ők viszont mint mindig, most is lelkesek voltak, egyenlőre úgy tűnik, hogy nem tudnak hibázni. Jobban is passzolt dinamikus punk-wave muzsikájuk a főbanda elé, mint az Autumn Twilight-ék kifinomult goth melódiái. Zenéjük és szövegeik segítségével most is levetítésre került a jelenlegi magyar szociális helyzet. A két ének, gitár, basszusgitár, szinti és dob összeállítás remekül szólt, a hangzás nagyon el lett találva esetükben. Koncert közben volt Diszkóbaleset, Hiteljugend, Elfekvő, talán ezek a legnagyobb kedvenceim a bandától. Sajnos, maximum háromnegyed órát játszottak ők is, de az valóban rendkívül élvezetes volt. Kíváncsi lennék már újabb szerzeményre is tőlük.
Ismét átszerelés és a lipcsei Monozid vonult a színpadra. Az egyszerűen felöltözött külsőségek nélküli trió belecsapott a húrokba, és kezdetét vette az est fénypontja. Volt bennem némi kétség, hogy a Hiteljugendék gyors, dinamikus műsora után, hogyan fog hatni a Say Hello To Artifical Grey című Monozid lemez többnyire középtempós, nem túl kapkodós repertoárja. Legnagyobb meglepetésemre a leggyorsabb formáját hozta a német post-punk banda. Remek, technikás zenéjüket élvezet volt hallgatni, igazi unikum volt a fülnek. Érdekes volt, hogy az amúgy depresszív dalok koncerten előadva majdhogynem vidámnak hatottak. Persze megmaradtak bennük a sötét témák, de a kellemesen gyors játéknak és az amúgy nagyon finoman összerakott daloknak hála előadásuk légiesnek, könnyednek tűnt. Lemezen hallgatva néhol vannak hasonlóságok bizonyos korai bandák, és a Monozid dalai közt, ám élőben ez az állítás nem érvényes. Nagyon egyéni muzsikával van dolgunk, melyről lesüt a banda származása, amely még jobban csak előnyükre válik. Ralf a gitár mellett basszusgitárral is játszott, ahogy amelyik nóta megkívánta. Franz, ki igazán remek hanggal bír nem csak kellemes orgánumával járult hozzá fellépésük sikeréhez, hanem ő is gitározott, basszusgitározott, és el kell ismerni, ezt remekül művelte. És nem utolsósorban Max, aki püfölte a dobokat, de hogy… ! Voltunk páran, kik csak néztünk pár percig, a vékony srác olyan gyorsan, és technikásan dobolt, hogy ez a teljesítmény ritkaság számba megy, legalább is ezen a stíluson belül. Mint említettem, Ralf, és Franz is többször cserélte húros hangszerét fellépésük alatt, ez sem egy megszokott dolog, de ha van rá lehetőség, akkor miért is ne?! Sajnos, a Monozid sem játszott/játszhatott sokat, mivel 23 óra után be kell fejezni a koncerteket a belvárosban. A Monozid ki is használta az idejét, ahogy tőlük telt, de így sem játszottak többet 35-40 percnél. Legnagyobb örömömre a ráadásban eljátszották kedvenc számomat, a Waiting For The Circus című dalt. Öröm volt megismerni a német triót, egyszerűen zseniális teljesítményt nyújtottak!
Ez egy igazán jól sikerült este volt!
fotók: Gabor
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
