Predjamai barlangvár

Szlovénia egyik legérdekesebb és leghíresebb látnivalója a Predjama falu határában található predjamai barlangvár (predjamski grad - szó szerinti fordításban "barlang előtti várat" jelent).
A vár a Hrušica hegy meredek, 125 méter magas sziklaperemére egy barlang bejáratában épült a XII. században.
Először 1274-ben említik írásos emlékek. Ekkoriban az aquileai patriarchák székhelye volt, tőlük a XIV. században a Habsburgok foglalták el, akik a Lueggi lovagoknak (Luegerek) adták hűbérbirtoknak, ezért is nevezik gyakran Luegerek várának.

1478-ban Erasmus Lueger lovag lett a predjamai vár birtokosa.
1483-ban egy szóváltást követően meggyilkolta Pappenheim marsallt, aki történetesen III. Frigyes német-római császár rokona volt, ezért távollétében halálra ítélték. A Mátyás király és III. Frigyes között kirobbant háborúban (melyben a magyarok Bécset is elfoglalták) Erasmus az előbbit támogatta, ráadásul folyamatosan fosztogatta a környéken elhaladó kereskedelmi szállítmányokat. III. Frigyes Gasper Ravbar trieszti fejedelmet bízta meg Erasmus elfogásával. A trieszti és osztrák hadak ostromgyűrűbe fogták a predjamai várat és megpróbálták kiéheztetni a védőket, akiknek viszont korlátlan tartalékaik voltak felhalmozva a hűs barlangban. Hosszú hónapokig tartott az ostrom, mígnem árulás sietett az osztrákok segítségére. Erasmus olyan helyre indult, "ahová a király is gyalog jár", ekkor egyik szolgája lámpajeleket adott az ostromlóknak, akik ágyúik tüzét arra a bizonyos helyre koncentrálták. A golyósorozat által leomló kövek kioltották a rablólovag életét, akit a leírások szerint a vár előtti téren temettek el. A legenda szerint kedvese egy hársfát ültetett sírjára.
Az erősség az 1560-as évek legvégén a Kobenzl család birtokába került. A napjainkban is látható vár az ő 1583-as átépítésük eredménye. Kibővítették a várat, reneszánsz külsőt kapott, a külső falat címerük díszíti.
A Kobenzl família után még két tulajdonosa volt a várnak. 1810-ben Michael Coronini gróf lakta, 1846-ban pedig Windischgraetz herceg vásárolta meg. A II. világháborúban a vár Tito partizánjainak szolgált menedékül.
A vár felújításához 1990 végén láttak hozzá, az épületeket statikailag megerősítették, új tetőt és cserepeket kapott, valamint újjáépítették a bejárati torony védőkoszorúját is. A munkálatok során a pincében a XVI. századból származó elásott kincsekre bukkantak (a Ljubljanai Nemzeti Múzeumban őrzik őket).
A romantikus erődítmény jelenleg múzeumként funkcionál.