"Hiszek egyfajta mérlegben"
- A halandóság gondolatának fontos szerepe van az ember életében. Mit gondolsz, melyik a valódi halál, a születés vagy az elmúlás?
Peter Andersson: - A halál az élet függvénye (nem létezhet nélküle, szükségszerű velejárója -a ford.), de csak az elmúláskor, az élet végeztével tűnik fel a halál. A halál az élet egyik része, de totálisan az ellentéte. A születésnél nincs jelen a halál, azon kívül, hogy a halál lehetősége vele együtt születik meg... S nincs születés a halálban, legalábbis ez az, amit én gondolok. A valódi halál az, amikor maga a halál bekövetkezik, amikor az élő élettelenné válik.
- A modem ember halálhoz való hozzáállása megváltozott. Mi a véleményed a természettől való elválásról, a különböző vallásos világképek szétválasztásáról? Hogyan kaphatnak helyet ezek a kérdések? A művészetek és a zene segíthetnek ebben?
- Nyugaton a vallásnak már nem jut sok hely az emberek életében. A modem élet megváltoztatta igényeinket, és talán ez a változás túl gyors volt nekünk, mert sok ember van, aki eléggé elveszettnek érzi magát. A vallás évezredek óta él az emberiségben, és a hirtelen "hitetlenség" sokunk számára kelthet olyan érzést, hogy elvesztettük utunkat. A vallásos szimbólumok, és amit jelentettek nekünk, elvesztek. Amire szükségünk van, az egy alternatíva ezekért az elveszett szimbólumokért, de olyan, amelynek azonos a jelentése a régi szimbólumokéval. Vannak alternatívák, New Age-es megmozdulások és Kelet néhány "isten nélküli" hiedelme például. Nem vagyok vallásos, és nem vagyok résztvevő a New Age-es dolgokban sem. A zenémhez ragaszkodom, és C. G .Jung teóriáihoz, melyek tartalmazzák az igaz természetemre vonatkozó keresést és az önmagamra való ráébredést. A zene, a művészet, és bármi, amelyhez a teremtés köthető kulcsszóként, segítséget nyújt egy elveszett embernek. Nemcsak a zenehallgatás vagy a művészetek vizsgálata, de az önmagunk általi teremtés, hogy serkentsük agyunk jobb féltekéjét. Ez némileg visszaadja az élet értelmét. Nem azért élünk, hogy meghaljunk, hanem az emberiség fennmaradásáért és fejlődéséért, és emiatt a teremtési folyamat életfontosságú számunkra. A teremtés egy olyan fejlődést eredményez bennünk, melynek eredménye az emberiség fejlődése (ha az a létrehozott dolog közössé válik).
- Mit tartasz az emberi szellem kettősségéről, mi a szerepe ennek a két résznek a zenédben?
- Vezető fontosságú szerepe van, legalábbis ami az én definíciómat illeti a kettősségről. Gyermekként, amikor tudatára ébredünk saját létezésünknek, kifejlesztünk egy ént. Ez az én nem valódi természetünk szerint fejlődött, amely a kettősséghez vezet. Zeném segítségével megpróbálom megtalálni valódi természetemet.
- Isten és a másvilág, jó és rossz, és a Semmi mint a végső dolgok summája - hogy kötődnek ezek egymáshoz szerinted? Létezik az üresség, és hogy vannak ezek a dolgok a zenédben kifejezve?
- Hiszek egyfajta mérlegben, mint a Yin-Yang, plusz-mínusz, pozitív-negatív , mennyország-pokol, szeretet-gyűlölet. A plusz nem létezhet mínusz nélkül, és így tovább.
Az üres annyit jelent, mint nulla tartalom, abszolút semmi. Ám még mindig van valami: nulla nélkül nem hozhatunk létre olyan számokat, mint a 10 vagy a 100. Ugyanez vonatkozik az ürességre: üres, de ugyanakkor mindennek az alapja. Nem látunk semmit az ürességen kívül. Mielőtt bármi létezne, ürességnek kell lennie, máskülönben már létezne. Ugyanez vonatkozik ennek az ürességben való eltűnésére is. Amikor a " The Empty Hollow Unfolds"-ot játszod, elénk tárul tartalma, élete, aztán eltűnik, meghal, és totális üresség van újra.
- Az új album meghallgatásához erős idegekre van szükség. A zene a létrehozójának tükre... Ez egy megtisztulás a számodra, vagy valamilyen más szellemi folyamat kifejezése?
- Ez valamifajta megtisztulás, de több is van benne ennél. Jelen van valódi természetem keresésének örökkévaló folyamata, hogy ráébredjek énemre, és a végén, hogy elérjem a teljességet és a harmóniát önmagamban. Egyfajta terápiaként használom a zenémet, és analizálom, hogy jobban megértsem magamat. Hiszem, hogy zeném a bensőm visszatükröződése.
Interjú: Szelevényi Gellért, V. Gábor grafika: Rásonyi Ábel
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
