Peter Andersson: - Ez egy valódi gyár volt régen?
Grabow András & Gátas József: - Igen, a volt Fegyver és Gépgyár.
Peter Andersson: - Úgy néz ki, mintha tusolók lennének?
Grabow András & Gátas József: - Valóban, ez volt a vizesblokk. A hely is az épületről kapta a nevét, ezért Gyár (Factory).
Peter Andersson: - Találó elnevezés. A gyárakról mindig Manchester jut eszembe, Manchesterről meg a Joy Division. Nem mellesleg a kiadóm is valamiféle gyár. ( Cold Meat Industry – a szerk.)
Grabow András & Gátas József: - Ha már a zenénél tartunk, nagy hatással volt rád a Joy Division?
Peter Andersson: - Amikor ismerkedni kezdtem a zenével, az egyik legnagyobb hatást a Joy Division tette rám. A korszak egyik legmeghatározóbb, és legnagyobb hatású zenekara volt. Utánuk jött a The Cure és a Bauhaus, akik szintén fontosak számomra.
- Mikor ismerkedtél meg az elektronikus zenével?
- Attól függ mit értünk elektronikus zene alatt, mert ez egy nagyon nagy kategória. A hetvenes évek végének német kísérleti elektrója mindenképpen nagy élmény volt, különösen a Tangerine Dream. Eleve a háború utáni német zenék, mint a Kraftwerk, a már említett Tangerine Dream, a későbbi Einstürzende Neubauten és a krautrock bandák nagyon közel állnak hozzám. Az ő zenéjük, ahogy az enyém is nagy hangsúlyt fektet a szokatlan, experimentális megoldásokra. A zajosabb zenék közül a Neubauten mellett az SPK munkássága szintén meghatározó.
- Mi a helyzet a szintén németföldről származó EBM-mel illetve a technoval?
- Nincs semmi baj ezekkel a zenékkel, egyszerűen nem az én világom, így soha nem foglalkoztam velük. Leginkább a techno áll távol tőlem, de az ún. popzene sem az én műfajom. Az én zenei lemezeim teljesen mások, úgy gondolom az agyra is hatnak, gondolkodnod is kell miközben hallgatod őket. Leginkább a puzzle-höz tudnám hasonlítani azt, amit csinálok, nagyon sok apró részből áll, és csak a végén áll össze majdnem teljes egésszé. Mondjuk az is igaz, hogy nálam több jó megoldás is van. (nevet)
De mondok egy egyszerűbb példát, ha főzés közben teszed be az egyik lemezemet, vagy a főzést hagyod abba, vagy a lejátszót kapcsolod ki. A kettő együtt nem megy, mert akkor odaég a vacsora. (nevet)
- Egy technikai kérdés, milyen gépekkel, programokkal készíted a zenédet?
- Szerintem ez nem annyira fontos, nagyon sok szerkezetet és még több szoftvert használok, de rengeteg saját hangfelvételem is van. A saját felvételek természeti hangok, ipari zajok, vagy egyszerű hétköznapi hangfoszlányok. Mindenféle zajt gyűjtök, persze nem tudom mindet felhasználni, de ki tudja mikor melyik lemezre lesz jó.
A lényeg azonban maga a zene, nem a technikai háttér. Mikor elkezdtem az első felvételeim elkészítését egy ma már muzeálisnak tekinthető Atarival és kazettás magnóval dolgoztam. Talán annyi különbséget érzek, hogy amikor én csináltam az elektronikus zenét, akkor analóg és digitális változata volt, mára a digitális jóval elterjedtebb.
Rátérve a zenére, megtaláltam a saját utamat ebben a műfajban és úgy érzem, egyszerűen muszáj, csinálnom kell ezeket a zenéket. Fontos, hogy mindenki megtalálja az önkifejezésének leginkább megfelelő dolgot, van, aki fest, táncol, ír, és van, aki zenét szerez és mindegy, hogy milyen eszközzel teszi, a gépek csak eszközök.
Ha már a gépeknél tartunk, sokszor előfordul, hogy nem pénzt vagy jutalékot kapok a kiadómtól egy-egy lemez után, hanem valamilyen új eszközt, vagy programcsomagot és ez teljesen jól van így.
- Egy indiszkrét kérdés, ha szabad, gondolom, nem a zenéből élsz?
- Természetesen nem. Mint már mondtam, a zene egyszerűen jön belőlem, ha akarom ha nem, számomra ez létszükséglet. Egy nagyon erős belső késztetést érzek ahhoz, hogy alkossak. Természetesen van polgári foglalkozásom is, a svéd nemzeti filmarchívumban dolgozom és második világháborús légi felvételeket, valamint a legelső svéd repüléstörténeti szalagokat konzerváljuk és digitalizáljuk. Most épp egy 1911-es felvételen dolgozom. De nemcsak svéd anyagokkal dolgozunk, vannak nemzetközi felkéréseink is.
Szeretném, ha a zene lenne az egyetlen dolog az életemben, de nem szeretnék a zenéből megélni. A zene a legfontosabb és hogy ennek élni tudjak kompromisszumokat kellett kötnöm, vagyis dolgoznom kell mellette. Ha a zenéből kellene fenntartanom magam, az megölné az alkotást és a kreativitást is.
- Milyen végzettség kell egy ilyen munkához?
- Tanulmányaim során történelmet és vizuális antropológiát hallgattam, de foglalkoztam szociológiával is. A svéd képzés sokban különbözik a többi európai modelltől, nagy hangsúly volt nálunk a kreativitáson és a gyakorlaton is. A gyakorlati képzésben például kiállítás szervezéssel foglalkoztunk.
- Nemcsak zenélsz, hanem filmekkel is foglalkozol…
- Igen, ez is az egyik kedves időtöltésem, ahogyan a zenéim, úgy a filmjeim is kísérleti jellegűek. Inkább érzésekről szólnak, nincs konkrét történetük. Eddig egy DVD-m, pontosabban DVD-nk (az alkotótárs Lars Bosma – a szerk.) készült el a Natura Fluxus, ami az interneten is megtekinthető. (http://naturafluxus.info/)
- A játékfilmek közül mely rendezők inspiráltak leginkább?
- A két nagy kedvencem Tarkovszkij, Bergman, de szeretem David Lynch munkásságát is. Tarkovszkijtól különösen a Sztalker és a Tükör meghatározó.
- Zene, filmezés és munka mellett, mire jut még időd?
- Nem sok mindenre, de nagyon szeretek például olvasni, bár sajnos erre van a legkevesebb időm. Jelenleg egy elektronikus zenék történetével foglalkozó könyvet olvasok. Különösen a Kraftwerk érdekel, ugyanis sok svéd zenész ment Németországba tanulni a zenekar hatására. A könyv egyébként nagyon sokat foglalkozik az industriallal is, komoly, átfogó munka. Nem zenei témájú egy svéd regény, ami azért fontos mert az én nyelvjárásomban íródott.
- Ha már svéd nyelv és kultúra, mennyire foglalkoztál a rúnákkal?
- Szomorú, de még erre sem tudtam elég időt szakítani, pedig roppantul érdekel. Viszont a családomban többen is komolyan érdeklődnek a téma iránt, például a bátyám sokat foglalkozik rúnakutatással.
Interjú: Grabow András, Gátas József fotók: Frysk Jävlar
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
