Utoljára a lipcsei színházban láttam a Der Blaue Reiter-t, akkor a 2009-es Nuclear Sun szigorú témája a zsölyébe szegezett. A csernobili katasztrófát vegyvédelmi ruhákban légvédelmi szirénával kísérve megidézni a 'Reiter stílusában emlékezetes koncertélmény volt. Hosszabb szünet után jelentkezett a csoport A Fragments of Life, Love & War albummal.
Talán véletlen, talán nem, de az előzetes hallgatások egybecsengtek a fesztivál pénteki programmenetével; az új korong ugyanis hangulatában és hangszerelésében is meglehetősen idézi a Kuppelhalléba szervezett főzenekart az Ordo Rosarius Equilibrio-t.
Oszlopcsarnokban egy gyönyörű kupola alatt játszani alapvetően megadja a hangulatot mind az előadó, mind a hallgató részéről. Ihletett csendben lépett színpadra négyfős formációban a zenekar. A katalán duót alaptagjain (Sathorys Elenorth, Cecilia Bjärgö - Lady Nott 2014-ben elhagyta a zenekart ) kívül két kísérő zenész, a Sol Invictusban is játszó Caroline Jago és Lesley Malone is szerepet vállalt az előadásban. Míg a friss album szerzeményeinek kompozíciói felvételről szóltak, a négy zenész dobokon tette hangsúlyossá a tételek erejét. Nehéz feladat lehet összehangoltan gépet kísérve egy amúgy visszhangos kupolában pontosan megszólalni.
A Der Blaue Reiter ezúttal túlvállalta magát. Az előadás első felében még zsírozottan működött az elképzelés, az idő előrehaladtával azonban pontatlanságok és elcsúszások rontottak a minőségen. Egy ízben Cecilia elnézést is kért a némileg káoszba fulladó dobolásért.
Összességében egy felemelő előadás részese lehettem, nagy örömömre szolgál, hogy a Kék Lovas túlélte a 2014-es törést. Új albuma nagyszerű zenei élmény, amely elmarad ugyan a korábbiak kiemelt színvonalától, de a neofolk színtéren megérdemli a reflektorfényt. Csak így tovább, csapjatok a lovak közé!
fotó: Valovics Tímea
