Régen sikerült ilyen szépen keretet adnunk lipcsei fesztiválozásunknak. A hétfő, mint negyedik nap, nem a kirobbanó energiákról szól, sokkal inkább az utolsó tartalékok feléléséről. Mindenképpen jó döntés volt hát a Viking falut választani a szászországi búcsúnak.
A Forndom fellépéséhez jobb helyszín elképzelhetetlen lett volna. Fákkal ölelt színpad, alkonyat - a színpad körüli rétet a kézzel épített korhű sátrak és viskók szegélyezik.
A közönség jobbára az ebben a világban otthonosan mozgó és annak megfelelően öltöző hagyományőrző - ki még mulat a pultoknál, ki vecsernyéjét költi a szitáló esőben. Mintegy 100 főnyi csendes közönség a Forndom fájdalmas muzsikáját hallgatja. Vérzik az ég alja, letűnt korokat sirat.
A Dauðra Dura anyaga himnuszként zeng ehhez valóságosnak tűnő díszlethez - az embert kiragadja a rögből, a telő Hold felé repíti. Fertályóra telik, a nedves levegőben a hangszer húrját engedi - a varázslat megtörik.
Viszontlátásra Lipcse!
fotók: Valovics Tímea