- A Hamvas Béla Alapítvány Központjának megnyitója -
Nem szükségeltetik több erő egy ajtó kinyitásához, mint egy könyv fellapozásához, elég csak a kilincsért, vagy a könyvespolc előtt megállva nyújtózni egy könyvért. Ami megtorpanásra adhat okot, az a mögötte lévő tartalom ismeretlenségbe burkolózó lénye - mit fed a borítás, mit rejt az ajtó. Bizonyosságot szerezni minden esetben, amely nem a sóvárgó kíváncsiság kívülről vetülő mohó szemével pásztáz körül, hanem a megismerés, a felfedezés izgalmában kibontakozva hozhatja el, a bizonyosságot, hogy a tartalom célhoz vezethet.
___ De, miért is éppen a könyv lenne valamely szellemi tárháznak kapuja? A gondolat mag, s megismerve - termőre fordulva - újabbakat szül; elszállva csupán érzet marad, leírva, szembeszállva a múló idővel, erőpróbát tesz önmagán. Hamvas Béla összegyűjtött „száz” könyvet, amelyek „közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen”.* A 2015-ös év közepétől már adott a lehetőség, hogy ezt a hamvasi gondolatot megfontolva, a Medio Kiadó által megjelentetett Hamvas-életművet feldolgozó sorozatot, oktatási intézmények, és könyvtárak állományukban tudhassák, és az érdeklődők számára elérhetővé tegyék.
___ A központ (Budapest, V. kerület, Szalay utca 2.) megnyitójának egyik kiemelt témája ez a könyvadomány-program volt, amelyre eleddig több mint ötven intézmény jelentkezett, és kapta meg a könyvcsomagot - határon innen és túl. Maga a központ, egy spirituális műhelyt kíván megvalósítani, Hamvas Béla szellemi örökségére alapozva. Az alap - és ebből születve az alapítvány - már megvan, a feladat nem más, mint erre a szellemi alapra építkezni, amelyben a közösség egy magasabb ponton érintkezhet. Ehhez kapcsolódóan a tervek között szerepel egy folyamatosan bővülő könyvtár, valamint a zent idéző, de a mester és tanítvány közötti hierarchikus viszonyt nélkülöző meditációs ülések elindítása.
___ A megnyitó mellett, a nemrégiben megjelent huszonkilencedik, a „Nehéz nem szatírát írni” című Hamvas-kötet bemutatójára is sor került. A kor, amelyben élünk, mintha e kötetnek igyekezne megfelelni, igazodni próbál a leírtakhoz. Hamvas időtlensége itt is bizonyosságot nyer. Mindenesetre az a felfordulás, amely egyre terebélyesebb viharlombjait bontogatja az égen, mind nagyobb árnyékot vet. A külvilág álsága és a belvilág válsága - kételyek jelennek meg az önvaló spirituális stabilitásában. Zárógondolatként az alábbi idézet hangzott el a kötetből:
___ „Kezdetben volt a hallgatás.
___ Aztán valaki elkezdett beszélni és egyszerre mindennek vége lett.
A paradicsomban nincs szükség arra, hogy beszéljenek. A nászágyban ketten fekszenek és szeretnek. Amikor mindent érzek, nem beszélek. Ölelek és ölelnek. Élek. Vagyok. Az, ami. Aki. Amikor már nem érzek, elkezdek beszélni. Már nem ölelnek. Haldoklom. Hazudok. Ez a beszéd.
___ A hallgatás mély vágya és a paradicsomi ölelés után való sóvárgás az én beszédem és amit elbeszélek, valójában régen elhallgatom. Minden beszéd megtöretik a hallgatás ereje által.”**
* Hamvas Béla - A száz könyv
** Hamvas Béla - Nehéz nem szatírát írni
fotó: MTI
