Hekate

„Pokol Hekatéja, mindent, ami ellenáll, összezúzni erős (…)
Hol három út fut egybe, ott alakja fölmagaslik.”

(Hésziodosz)

A német neofolk szintér számomra egyik legkedvesebb zenekara a görög alvilágistennőről elnevezett Hekate. Az istennő az antik világ egyik legambivalensebb lénye, a sötétség, az éjszakai látomások és a bűvölés istennője. Félelmetes alvilági istennő, kezében lobogó fáklyát tart, hajában kígyók tekergőznek, a titkos praktikákat űzők fordulnak hozzá segítségül. Egyes orphikus himnuszokban temetőben járó, az elhunytak álmát zavaró istenség. A sötét oldalt azonban ellensúlyozza, hogy a Hold istennője is, továbbá a pásztorkodás, a lótenyésztés és a vadászat felügyelője. A rómaiak később Artemisszel azonosították és „rossz helyeken” pl.: keresztutak környékén állították fel szobrait. Hekate alakja a hősi mitológia és az archaikus démonizmust olvasztja magába. Később is több művészeti ágban élte reneszánszát az ő alakja, többek közt Wiliam Blake is megörökítette.
A kis kultúrtörténeti bevezető után magáról a zenekarról. A német formáció 1993 – ban alakult és még abban az évben megtartották első fellépésüket a koblenzi műszaki egyetemen. Már a kezdetekben egy olyan hangzásvilágot kerestek, amiben a népzenei elemek és különböző kultúrák hangszerei szimbiózisban tudnak működni. Így a hagyományos akusztikus – gitár – dob sémát, skótdudával, hegedűvel, kínai hangszerekkel (igaz ennek nincs nagy dominanciája), különböző középkori ill. középkori hangzásvilágú instrumentumokkal színesítették, de nagy szerepet kap az elektronika is. Az ének osztott, mind a női, mind a férfiprincípium képviselteti magát. A dalok szövege is soknyelvű, többségében német és angol, de vannak francia, latin, jiddis és középkori német nyelven írt számok is. Személyes véleményem szerint a zenekar egyik legjobban sikerült albuma a 2001 – ben napvilágot látott Tempeltanz, de külön figyelmet érdemel még a 2004 – ben kiadott kislemez a Mithras Garden, ami a római mitológia egyik, máig ható istenségének állít méltó emléket. A mitológiai és a történeti érdeklődés, amúgy is közel áll a zenekar világához, ennek szép példája a Barbarossa című daluk, amelyik az egyik legjobb szerzeménye a formációnak. Visszatérve a Tempeltanz című albumhoz, ezen a lemezen érezhető leginkább, hogy miként lehet számos, egymástól eltérő tulajdonságú zenei hangulatot, a különböző hangszereket és elektronikus alkalmazásokat olyan egységes formába önteni, amelyből nem az álművészi és öncélú eklektika, hanem tiszta éteri összhang keletkezik.

Forrás:
Edith Hamilton: Görög és római mitológia, Holnap kiadó Bp. 1992
Mitológiai Enciklopédia I. Gondolat kiadó Bp. 1988
www.hekate-web.de


Diszkográfia:
1994 - Sanctuary
1996 - The Seventh Sign
1998 - Hambach 1848
2000 - Sonnentanz
2001 - Tempeltanz
2003 - Ten years of endurance
2004 - Mithras Garden
2004 - Goddess


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 20. - 10:34 | © szerzőség: Herr Jozef