Hyperborea XII.

Hyperborea. Már 12 rendezvényről beszélek, ha rá gondolok. Egy olyan sikeres rendezvénysorozatért ami 2006 ősze óta számos zenésznek és zenekarnak biztosított hazai fellépést. Olyan műfajok jeles képviselőit látta vendégül, mint a martial industrial, ambient, neofolk – amelyek idehaza az utóbbi időkben igencsak háttérbe szorultak. Ha Hyperborea, akkor valami új, valami újdonság. E kettőt borítékolni lehet, ha valaki oda készül. Nem volt ez most sem másképpen. A Sturmast, az egyik kedvencem. Pirkan? Érdekesen hangzik. Durch Her Und Kraft - egész jó. Szívesen látnám őket élőben, cikáztak a gondolataim, mikor itt a Gothic.hu-n a hirdetését olvastam. A Fekete Zaj koncertjeinek friss emlékeivel, fotómasinámmal fölfegyverkezve vonatra szálltam. Egy olyan este volt, ahol nem pont a tervek szerint alakultak a dolgok, de szerintem így is az egyik legjobb Hyperborea volt, amiben mindenki megtalálhatta a neki valót zeneileg és tartalmilag egyaránt.

Az augusztus 20-ai csúcsforgalmat szerencsésen elkerülve érkeztem a Gyárba. A rendezvényt a gyárudvaron tartották. El kell ismernem ez igencsak jó ötlet volt, kellemes nyár éjszaka lévén. Így mindennek és mindenkinek jutott elég hely, nem volt füst és tolongás, amit a szép számmal összegyűlt közönség odafönn igencsak előidézett volna. A színpad egy kerti pavilon alatt kapott helyet. A világháborús hagyományőrzők standjai meg a fedett kocsibeálló alatt. A csoportok 4-5 fővel képviseltették magukat. Kiállított fegyverzetük és felszerelésük között voltak eredeti és airsoft fegyverek is, melyek igencsak sok érdeklődőt vonzottak. Mindenki kézbe vehette, nézegethette a kiállított tárgyakat, a hagyományőrzők pedig készséggel válaszoltak minden kérdésre. Mint egy nagy interaktív múzeumban.

Az est első fellépője a házigazda Sturmast volt némileg megváltozott felállásban, Seres Gergő és Gresz Ági távollétében. Helyükre a Scivias dobosa, és egy számomra ismeretlen hegedűs hölgy állott, ami az utolsó szám erejéig kiegészült még Bérces Ádám (Mork Skog) trombitással – fújni a riadót. Stílusosan a „Cirkuszt és kenyeret mindenkinek” számukkal indítottak, ami után egyre-másra hangzottak el az Ibis Redibis albumuk dalai. Ezek mellett sok újat is játszottak. El kell mondanom, remekül szóltak, köszönhetően a jó akusztikának, a nagy helynek. Nem mintha tőlük még nem hallottam volna igazán jó koncertet, de szerintem a zenéjük igazán csak ekkor teljesedik ki. Meg kell említenem a zenekar szinte kifogyhatatlan arzenálját. Kellékeik között megtalálható a mindenki által már többször látott gong – ezt most nem használták – az ugyancsak ismert hangosbemondó, valamint egy régi tekerős tűzoltó sziréna, ezt most láttam először, ez az utolsó számukat a „Fújjátok a riadót” tette teljessé látványilag és hangzásilag egyaránt.

A Sturmast fellépését a kun hagyományőrző csoport, az Iloncsuk Szabadcsapat követte. A csoport vezetője Gergő mutatta be csoport tagjait, fegyvereit a színpad előtt. Hasonlóan, ahogy a februári Nomád esten tette. Azt a kort varázsolta elénk, amikor a kunok és az északi származású törzsek hol egymással szövetségben, hol egymás ellen uralták a sztyeppét. Így a kis csapatban akadtak északi stílusú páncélzatot viselők is. A fegyverek bemutatása után a csapat nagyobb helyre vonult. Pontosabban arra a részre, amit a Gyár ablakán kitekintve látunk. S felsorakoztak a harci bemutatóhoz. A nagy hely lehetőségét igazán ők tudták kihasználni. Itt igazán elemükben érezték magukat. Eredménye egy igazán jó bemutató lett, ami nem kis megrökönyödést váltott ki a közönségből. Kiváltképp abból a mit sem sejtő autósból, aki fekete sportautójával hajtott volna be a Gyár udvarára, csak útját állta a bemutató. Farolással fordult vissza, és sietősen elhagyta a helyszínt. A viadalok zenei aláfestését a Pirkan zenekar szolgáltatta.

A Pirkan pscihedelelikus népzenét játszik, én inkább valami erősebb aláfestést képzeltem volna a bemutató háttereként. Furulyán, citerán, dobokon előadott zenéjük azért remek levezetés volt, így kellemes zenei élménnyel várhattuk a Dunaharaszti Katonai Hagyományőrzők bemutatóját. Ők a második világháborús német Waffen SS-t keltik életre. Tudásukat már filmforgatáson, és több hadibemutatón is bemutatták már. Az egyesület vezetője mutatta be tagjai ruházatát, felszerelését minden apró részletre kitérve, mint például a géppuska tűzgyorsasága. Mesélték az SS kialakulásának történetét, de hát bemutató. Akkor kell, hogy lássunk valami akciót is. Kár lett volna olyat várni, mint a kunoktól. A Gyár udvara nem hinném, hogy alkalmas lenne hadijátékra. Az alighanem az ott parkoló autók, és a közönség rovására is ment volna. Német vezényszó, és a géppuskás meg a tárakat kezelő társa hasravágta magát tőlem kb. 2m-re. „A német lövészalakulatok központi eleme a géppuska”. magyarázta az egylet vezetője. Majd a következő vezényszóra a két lövész is elfoglalta pozícióját a géppuska fedezésére.

Ezután a Bérces Ádám vezette Durch Heer Und Kraft-é volt a főszerep. A 2008-ban alakult egyszemélyes project a német albumkiadás után több taggal bővült. Zeneileg a magyar népzenei alapok keverve martial industriallal. Van ugyanolyan jó mint a Sturmast, vagy a Kriegsfall-U. Míg a két zenekar magyar dalszövegeket ír, a Durch Heer’-nél inkábba német szövegek domináltak. Ami viszont lejött a koncertjükből, hogy mindenük megvan ahhoz, hogy nagyhírű társaik nyomába lépjenek. Zeneileg, tartalmilag egyaránt.
Most itt abba is hagyhatnám a beszámoló írását. Ugyanis három zenekar koncertje maradt el. Technikai problémák? Nincs kizárva, talán. De az estének még korán sem volt vége. A színpadra most több fellépő zenekarból álltak tagok egy közös kis jammelésre, akiket később a közönség bevállalósabb tagjai váltottak fel. Nem tudsz dobolni? Semmi baj. Lényeg hogy jól érezd magad. Ütöttem én is a dobot. S bár egyikünk sem volt őstehetség, ha melódiát nem is, de pár jó ritmust sikerült előcsalogatnunk a dobokból.
Ez ám a nézők sportja! De odafönn is elkezdődött valami. Mert a közönség valahogy nem akart elmenni. A hagyományőrzők csomagoltak csak. Előkerült a pult alól pár lemez, tele a legváltozatosabb zenékkel, amiket valami előrelátó bennfentes tartogatott végszükség esetére. S lám, bejött. Egyre-másra hangzottak el ismert, dark-goth melódiák. Igazat adok annak, akik nem odaillőnek találhatják, de nekem az a véleményem, hogy nagyon is jól esett. Láttunk azon az esten koncertet, hadibemutatót, próbálgattunk fegyvereket. Egy kis bulizással tettük fel a koronát erre az estére, melynek részei voltunk minden szempontból és magunkénak érezhettük.