- Hamarosan harmadik születésnapját ünnepli a zenekar. Összegeznétek az eltelt időt a mérföldkövek, és tapasztalatok tükrében?
- Nahát, három éve már. Mivel ez alatt az idő alatt nem voltunk végig aktívak, sokkal kevesebbnek tűnik. Nyilván az évek során szereztünk némi tapasztalatot erről-arról. Eleinte szerveztünk mi is bulikat, az utóbbi időben inkább csak akkor játszunk, ha meghívnak. Szervezés szempontból az a tapasztalat, hogy egy-két alkalom után már nem nagyon jut eszedbe zenekar, akit meghívhatnál, olyan kicsi a színtér. Bár én személy szerint kedvelem a vegyes felhozatalt is. Mérföldkőnek az számított az életünkben, mikor lett egy saját próbatermünk és teljes saját cuccunk, ez nyilván előremozdít egy zenekart.
- Mint egyetlen deathrock zenekar aposztrofáljátok Magatokat. Miközben az amerikai és európai színtér több mint egy évtizede virágkorát – talán már alkonyát – éli, itthon szinte fehér hollóként hathat ez a hangzásvilág. Gondolok itt arra, hogy javarészt punk és a szűkösebb goth közönség előtt van lehetőségetek megmutatkozni. Nyitott Rátok a nagyérdemű, milyen a visszacsatolás?
- Úgy veszem észre, hogy bár rétegzenéről beszélünk, általában vevők az emberek arra, amit csinálunk. Többször léptünk fel már olyan eseményen, ahonnan kicsit kilógtunk, de mindig voltak teljesen idegenek, akik koncert után kifejezték tetszésüket szóban, esetleg megvásárolták a CD-nket. Magyarországon is van jópár király banda, akikre inkább a post punk jelzőt lehet aggatni, de valóban, külföldön Dunát lehetne rekeszteni fiatalokkal. A legtöbb zenekar ráadásul nem is rossz, bár néha úgy érzem, már talán túltelített a színtér, és hiába tök jó egy zenekar, elveszik sok másik között, mert nem tud pluszt nyújtani. Ami igazából nem baj, sokkal rosszabb lenne, ha a sok gyenge közül kéne kevésbé gyengét válogatni.
- A fentiekből következően a honi underground klubvilág nagyobb „szeletére” van rálátásotok. Budapesti koncertekből jó pár akadt már, vidéki fesztiválokra is eljutottatok, díjazottak is lettetek. Melyek a legemlékezetesebbek?
- A fent említett tehetségkutató klassz élmény volt, de nem csak azért ám, mert III. helyezést értünk el. Persze örültünk neki, mert pályáztunk arra a tálca sörre. Sajnos én az eredményhirdetés izgalmas perceiről lemaradtam, mert épp az erdőben bóklásztam. Nagyon jó volt, hogy a nyereménnyel együtt járt egy meghívás, hogy játszunk ősszel is Nyírbátorban, az jó kis út volt, kedves volt a fogadtatás, jó a szervezés. Ez volt a második klubkoncertünk Budapesten kívül, az azt megelőző nap Szeged játszottunk a Grand Café Várkertben, ami szintén említést érdemel, nagyon jó buli volt, valamit tudnak a szegediek! Ezeken kívül számomra különösen kedves emlék, mikor a Latarka Galériában játszhattunk egy kiállítás-megnyitón.
- A négyszámos EP 2014. novemberi. Az sem ma volt. Egy „egészestés” nagylemez már időszerű lehet. Mikorra várható megjelenés, elárulhatóak kulisszatitkok?
- A Demo EP-t eléggé hirtelen adtuk ki, mivel Timi (basszgitár) és Laci (gitár) néhány hónapra Németországba költözött akkor. Mindenképp ki szerettünk volna rukkolni valamivel, mielőtt elmennek. Azóta persze sok idő eltelt. Nagy lendülettel indultunk neki, de volt több időszak is, amikor teljesen leálltunk és nem is próbáltunk. Próbatermi felvételek és vázlatok vannak dögivel, csak végső formát kell ölteniük. Még csak körülbelül sem tudom megmondani, hogy mikor készülnek el. Ami biztos, hogy az EP-n hallható 4 számot is újra felvesszük, sokkal faszábban kidolgozottabbak lesznek.
- A már említett deathrock színtér meglehetősen színes forgatag, akár a kaliforniai markáns vonal önmagában, de az európai részleg is punktól a hideghullámosabb hangzásvilágig megannyi eltérő értelmezés. A feldolgozásaitok kapaszkodó lehet, bővebb kifejtésben mik a Rats Kill Bats igazodási pontjai, legtiszteltebb „forrásai”?
- Konkrét zenekarokat nem nagyon akarok írni, de azt hiszem, igazából a punk az, ami közös nevezőre hoz négyünket. Persze ez is tágabb kört jelent, de alapvetően ez a kapocs, még ha a hangzásunk miatt nem is vagyunk klasszikus punknak vagy post punknak mondhatók. Timi és én vagyunk jobban otthon a deathrock és dark zenék berkeiben, inspirál minket minden, amit szeretünk. Mi ketten ugyebár a Batcave! bulikból ismerjük egymást, és mi hoztuk össze ezt a bandát, többek között azért is, hogy kitöltsünk egy űrt. Reméljük, hamarosan sikerül hozzátenni egy nagylemezzel a magyar dark történethez.
A zenekar legközelebb május 16-án játszik a japán Tsushimamire társaságában.
