Az utóbbi évek legizgalmasabb európai black metal zenekara, az ortodox szakralitást extrém hangzásvilágban újraértelmező Batushka a Rockmaraton és a teltházas Dürer Kertbeli bemutatkozás után az A38 Hajó fedélzetére tér vissza! Eddigi legnagyobb klubkoncertjén pedig nem más kíséri majd az anonimitásba burkolódzó lengyel triót, mint az Inquisition előtt a Barba Negrában már bizonyító svájci Schammasch, valamint a svéd Trepanenringsritualen.
Batushka (PL)
Az elmúlt két év kétségkívül a Batushkáról szól az európai extrémzenei világban, hiszen a közép-keleti térképen a Behemoth óta nem volt képes zenekar ennyire magára irányítani a rajongók, a szakma és a világi szempárak figyelmét. Az eddig egyetlen nagylemez, a Litourgiya nemcsak zeneileg, hanem formai szempontból is egy kiforrott nyilatkozat: a pravoszláv énekeket megidéző dalszövegek óegyházi stilizáltsággal minden isteni kinyilatkoztatásban kicserélték az alanyt az énre, miközben a zenei eszközökben is tetten érhető a szakralitás a kórusoknak és az epikus dalszerkezeteknek köszönhetően. Ez épp elég volt ahhoz, hogy orosz ortodox radikálisok ellehetetlenítsék a Batushka tervezett – elővételben teltházas – oroszországi koncertjeit, és ez csak még nagyobb figyelmet irányított a koncertjein is az ortodox rituálét imitáló produkcióra, ami hamar Európa vezető metalfesztiváljainak plakátjain találhatta magát. 2018-ban sem várhatunk majd mást az A38 Hajó koncerttermében: a black metal fenyegető atmoszférája, a doom vészjósló kicsengései a teátrális, ortodox kórusokkal, a blaszfém szövegvilággal és a zenekar karakteres színpadképével együtt is az év egyik legmegrázóbb szeánszát garantálják majd.
Schammasch (CH)
A svájci Schammasch evolúciója is önmagáért beszél az extrémzenei határfeszegetésben, hiszen a baseli black/death metal zenekar 2016-os konceptalbumával, a háromlemezes Triangle-lel nemcsak önmagát definiálta, hanem kijelölte a zenekar saját útját is. Az avantgard black metal elemektől sem idegen, sajátos dalszerkezetekkel és legalább ennyire markáns atmoszférával bíró album – amit a zenekar V. Santurával (Celtic Frost, Tryptikon) rögzített – lényegében a világ pusztulásának allegóriája. A zenei és hangulati értelemben is intenzív élményt a záró lemez morajló zajai is úgy formálják nihillé, hogy az nem válik öncélúvá – és ezt az irányt folytatta a zenekar idei EP-je, a zajokat indusztriális zajokká formáló The Maldoror Chants, ami csak tovább erősíti a zenekar teátrális, baljós hangzásvilágát. Az A38 Hajó koncerttermének hangrendszerén pedig biztosan elemi erővel szólalnak majd meg a Schammasch hol törzsi mantrákra, hol okkult szeánszokra emlékeztető dalai.
Trepaneringsritualen (SE)
Az estét a svéd Thomas Ekelund (Nullvoid, Th. Tot) szólóprojektje, a Trepaneringsrituaen nyitja majd, ami az emberiséget sirató okkult zaj legtermékenyebb produkciója. Az elmúlt években több mint 17 nagylemezt, valamint számtalan EP-t és egyéb kiadványt jegyző Ekelund fő motiválója és visszatérő tartalmi-formanyelvi eleme az agónia, amivel saját határait, és a közönség ingerküszöbét is feszegeti. A hol állati vérben, hol kötéllel a nyakában játszó zajzenész rituálévá fogja össze szettjeit (még a Boiler Roommal is közreműködött), amiben a gótikus borzongatás és a hullámtermészetű zörejek pszichedelikus lüktetésének is helyet ad – már amikor úgy gondolja, hogy arra szükség van. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy egy ilyen, szeánszként körülírható programhoz keresni sem lehetne találóbb nyitást.
