Fekete gránit űrhajójukban a kabin személyzete lassított felvételen mozog, megszabadulva a súlytalanságtól.
Az univerzum sötét mélységeibe süllyedve a Techno Finale 666 küldetés tagjai félelemmel és lemondással figyelik, ahogy galaxisunk távolodik, amíg apró fényponttá nem válik.
A gép nagy, üres csarnokaiban Blind Delon szintetikus és fagyos himnuszai csendülnek fel.
Hideg basszusvonalak és szintetizátorok egy olyan korból, amelyben még meg sem születtek, francia poszt-punk és fekete romantika, a Blind Delon durva zörejekkel és tiszta elektro hangzással hidat épít a melankólia és a rave zene között.
vendég: Stahlgeist
In their black granit spaceship, the cabin crew moves in slow motion, freed from weightlessness.
Sinking into the dark depths of the universe, the members of the Techno Finale 666 mission are watching with fear and resignation our galaxy moving away until it becomes a tiny point of light.
In the large empty halls of the machine, the synthetic and freezing hymns of Blind Delon resonate.
Cold bass lines and synthesizers of an age they weren’t even born, french post-punk and black romanticism, Blind Delon is building a bridge between melancholy and rave music with their rough noises and pure electro sound.
