Szigorúan nézve személyem még mindig novíciusnak tekinthető a dark, post-punk, coldwave, synthwave, és ezek rokonainak bűvkörében, ám a Soft Moon volt az egyik a "hullámfajzatok" modern képviselői közül, ami szembejött velem pár éve a YouTube-on, miközben ez irányú műveltésgemet csiszolva a klasszikusok után kutattam.
Emlékszem, mennyire beszippantott Luis Vasquez első albumának egyszerűsége. Lélekrajz egyetlen mesteri vonallal meghúzva. Már a borító mértani ábrái is híven tükrözték azt, amit később hallani lehetett. Kevés szóval, késleltetett és visszhangos suttogással, pár jól elhelyezett tűhegynyi gitárhanggal és egy a háttérben szivárgó baljós billentyűsávval (Breathe The Fire, Tiny Spiders) olyan közeget képes teremteni, amiben szívesen merül el a magamfajta egy-egy nehezebb, kásásabb napon.
A Criminal (2018) megjelenésével elmondhatom, amit már sejtettem korábban is, hogy Vasquez is olyan alkotó, aki igyekszik mindig valami újat létrehozni, s nem ismételni önmagát. Mind a négy albumában van valami kis adalék, ami ez előzőektől különbözővé teszi a produktumait. Többek között ez lehet az egyik oka, hogy ennyire megoszlottak a vélemények a március 23-án az Akváriumban lezajlott koncertet illetően.
Alapvetően minden ismerősöm elégedett volt, de általában véve, akinek volt összehasonlítási alapja, a korábbi koncertjét (A38) értékelte többre. Szűkszavúság, cselekvés, folytonosság, amit a várt estével kapcsolatban kiemelnék. A Chelsie Wolfe koncerten éltem át effélét tavaly. Sok bandával ellentétben, amit nagyon vártam, mert még nem láttam őket élőben (LebanonHanover, She Past Away, The KVB) a The Soft Moon nem okozott csalódást. Többek között elhangzott a Deeper (nem gondoltam volna, hogy ezzel a számmal nyitva így képesek a velejébe vágni a dolgoknak), Burn, Circles, Far, Wrong. Az indusztriális számaikat otthon nem nagyon szoktam hallgatni, fura módon viszont élőben inkább ezek a dalok képviselték a The Soft Moon átütő erejét, ezek voltak azok, amiket akár csak lihegve, az átélésből eszmélve figyelni is élmény volt.
A kis fém vödör egyaltalán nem elhanyagolható „csörömpölésével” mindenképpen jót tett az ipari hangulatnak. Nem egy olyan része volt a koncertnek a színpadon, hogy az ütőhangszerereken kívül nem használtak mást, mégis sokszínű volt így is az, amit csinálnak. Fáradhatatlanságukról az a jó pár perces epés dark techno tett tanúbizonyságot, amivel útjára engedték a közönséget, miután egyszer már visszatapsolták őket. Én egy percig sem unatkoztam, patakokban folyt rólam a verejték a koncert végére, ráadásul mindenhonnan érthető volt a zene minden egyes eleme, ami nyílván a helyi erők érdeme. Akár több pénzt is adtam volna az élményért, így meg aztán végképp megérte. Ismertségük ellenére továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a kisebb helyekre valók ők, de azért kíváncsian várom, mit nyújtanak nyitott térben.
Köszönet a New Beatnek!
Facebook: https://www.facebook.com/thesoftmoon/
Bandcamp: https://thesoftmoon.bandcamp.com/
fotók: Valovics Tímea
