Fehér Béla nagy sikerű regények írója, ám most rövid írásaiban a szatíra, az abszurd, sőt, a magyar népmese eszköztárát felvonultatva mutatja be a társadalom zavarodottságát, az erkölcsi züllést, az értékrend defektusait, a közömbösséget, a kiábrándultságot – egyszóval azt az üzemzavart, amivel naponta mindannyian szembesülünk. A könyvben szereplő írások változatossága imponáló: humoreszk, tárcanovella, karcolat, szappanopera, valóságshow, naplórészlet, önéletrajz-paródia. A figurák között megjelenik például Örkény emblematikussá vált Volentik bácsija, Rejtő Jenő, de még egy botcsinálta magyar 007-es ügynök is. "Minden nyáron elhatároztam, hogy írok a lecsóról, de valahogy mindig elmaradt. Az az igazság, hogy féltem a feladattól. Olyan ez, mintha a szerelemről próbálna az ember valami újat mondani, de persze tudja, hogy lehetetlen, egyébként is mindenki a saját szerelmét és a saját lecsóját tartja kivételesnek. Most aztán, hogy kétszer is volt alkalmam jóllakni M. Bandi egyedülálló ízeket felvonultató sajkodi lecsójából, eldöntöttem, hogy mégis belevágok. Láttam én már jó barátokat csaknem ölre menni a lecsó receptje miatt. Kétségtelen, hogy ez az étel tág teret ad a rögtönzésnek, ráadásul az is el tudja készíteni, aki egyébként nem tud főzni – ettől aztán mindjárt azt hiszi, hogy tud!"
Fehér Béla: Lecsó
2016. 02. 14. - 22:16 | © szerzőség: Gelka