„Egy frissen javított aszfaltkivágást bámultunk most már mind a ketten. A négyzetes toldás még gőzölgött, körülötte friss bitumengalacsinok lilásfeketén, olajosan fénylettek, mint az érett feketeszeder. Ezt néztük, mint egy példázatot, amit értenünk kellene, de nem tudjuk megfejteni, nem értjük mégsem.”
A szerző évek óta önkéntesként dolgozik egy budapesti kórház hospice* osztályán. Az itt megélt találkozásokból született 33 történet. Van köztük néhány soros és van néhány oldalas. Élmények néhol megrázó, néhol megmosolyogtató, felszínesebb vagy mélyebb lenyomatai. Olvashatunk sikeres és csalódásokkal teli életekről, hajléktalanokról és jómódúakról, tanult emberekről és tanulatlanokról. A gyötrelmes és a jó halál kegyelméről. Ajánlom azoknak, akik már ismerik a hospice-t, és azoknak is, akik nem. Azoknak, akik elgondolkoztak már azon, milyen lesz meghalni, de főleg azoknak, akik még nem. * A hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő betegek ellátását jelenti. Az ellátás célja a testi és lelki szenvedések enyhítése, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében.
