The End Of Day / A nap vége
S a nap végén a fájdalom igazivá válik
Ahogy ezer évig sem ragyog fel több fény
S hol a gyengéd szellő, mi békét hoz
Félelem atyja, felfaltad az éj sötét szívét
Az értelem könnyezve menekül
Hosszú, fehér éjektől fáradtan
A csendben érzem
Ahogy tovagördülnek az évek
Zavaró érzés ez
Oly nagyra nő belül
Belül, az álmomon belül
Fáradtan és reszketve rejtőzöm
A hosszú éjnek hajnalt kellene etetnie
De fény nem lakozik itt
Hosszú az út, míg a napra találunk
Félelem atyja, uram, mi is vagy valójában?
Fájó szívem a mélység szelének nyújtottad
Az új nap harangszava
Álmok zajára emlékeztet
Míg a dolgok széthullanak
Én pedig nem állhatok ellen
S ahogy a felkavart vízben
Most talán megfulladok
Belül, az álmomon belül
Fáradtan és reszketve indulok
S a halál szárnyaival arat
Ahogy a sötétség aláhullik megint
Bárcsak elég bátor lennék
Vágyaimhoz méltón
S büszke tekintet
Ragyogna szememben
Mintha napokon keresztül bámultam volna
A lángoló napba
