Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim(1486-1535) kora és elődei eredményének összefoglalója, aki hozzájárult egy egészen sajátságos, teljes univerzumra érvényes mágikus-kabalisztikus rendszernek a kidolgozásához. Agrippát, mint kortársait azon elsődleges alapelv vezérelte, hogy megtalálja az Istennel való egyesülés, a saját magán való felülkerekedés lehetőségét az okkult bölcselet, vagy ahogy Rómában nevezték a gnózis(a beavatottak számára megkapható misztikus tudás) segítségével. Agrippa műveiben megtalálható mindazon organikus gondolatrendszernek kiteljesedése, melyet a mai napig az emberek a múlt örököseiként magukkal hordanak.
A filozófus ezen a napon hunyt el 1535-ben
Élete főműve a De occulta philosophia , melyet 1510-ben írt, de mielőtt megkísérelte volna kiadni, véleményezés céljából átadta Johannes Trithemius würtzburgi bencés apátnak. Az apát volt az, aki arra ösztönözte az ifjút, hogy foglalja rendszerbe a mágiáról szerzett ismereteit. Trithemius azt tanácsolta Agrippának, hogy könyvének mondanivalóját rejtse el és tanítását csak a beavatottak előtttárja fel. Később megjelent élete másik fontos műve, a "Szónoki gyakorlat minden tudomány és művészet bizonytalan és hiábavaló voltáról, valamint Isten igéjének kiválóságáról"(Egon Fridell: Az újkori kultúra története), szöges ellentéte a De occulta philosophiának. Ez egy jól sikerült gúnyos irónia, tudományok, köztük az orvostudomány eredménytelenségére és ellentmondásaira világít rá.
Unti Edina korábbi írásának folytatása.
