Ócsa nagyközség Budapesttől alig 25 km-re délre található.
Az eredeti, két homlokzati tornyos, háromhajós templomot a XIII. század első harmadában az itt letelepedett premontrei szerzetesek építették érett román stílusban a Boldogságos Szűz tiszteletére.
A tatárjárás idején a premontreiek egy részét lemészárolták, egy részük elmenekült, a templomot a tatárok felgyújtották. A jelentősen megrongálódott templomot a IV. Béla által visszatelepített szerzetesek újjáépítették gótikus stílusban, többek között ekkor épült a kereszthajó is.
A török időkben a prépostság megszűnt, a templomot egy ideig mecsetként használták.
A fedetlen, rogyadozó épületet az 1560-as években (más vélemények szerint 1620-ban) megalakult református egyház vette birtokába, ekkoriban építették a templom köré a kerítőfalat, helyenként az elbontott kolostor anyagából. A török kiűzését követő közel száz évben nem épültek református templomok, így a gyülekezet továbbra is fedetlen templomban tartotta istentiszteleteit. Az épület állaga fokozatosan romlott, a falak pusztultak, életveszélyessé váltak. A XVIII. század közepére már csak a szentély volt istentiszteletek megtartására alkalmas. 1773-tól 1777-ig gróf Teleki József támogatásával sikerült rendbe hozni, az ő adományából készült el a mai, barokk szószék és az orgonakarzat.
A templom a török uralmon kívül számos egyéb kárt szenvedett. 1848-ban a rossz állapotban lévő templom felújítására gyűjtést szerveztek, mely összeget a szabadságharc kitörése után nem sokkal felajánlottak a haza javára. 1872-ben villámcsapás rongálta meg az 1865-ban Komornyik József nagyváradi mester tervei szerint készült orgonát. 1884-ben tűzzel játszó gyerekek felgyújtották a templomot, 1890-ben beszakadt a mennyezet.
1896 és 1900 között újabb helyreállításra került sor, többek között újraboltozták a szentélyeket. 1902-ben meszelés alkalmával találtak rá a főszentélyben látható freskókra, melyeken az apostolok láthatók hármasával, oszlopos keretben. Tovább jobbra és balra, az ívekre Szent Miklós és Szent György alakja van. A baloldalon Szent László életéből vett jelenetek, vele szemben az Utolsó Ítélet töredékes maradványai láthatók.
1922 és 1924 között a gyülekezet kívánságára Foerk Ernő építész tevei szerint egy-egy emelettel megmagasították a templom tornyait.
1986-ban nyolc évre bezárták a templomot, és megkezdődött a régészeti feltárás, az alapos és szakszerű restaurálás és renoválás. Új tetőszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kődíszeit, a szentély freskóit és padozatát.
1995-ben Europa Nostra díjjal tüntették ki az ócsai műemléktemplomot.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni