Rácalmás Dunaújvárostól tíz kilométerre, északra található nagyközség, területe már az őskorban is lakott hely volt. Később megfordultak itt kelták, avarok, longobárdok és hunok is.
A honfoglalás után magyar törzsek szálláshelye volt. A község határában - az országban egyedülálló - longobárd temetőt tártak fel. Az Aquincumból délre vezető, a limes rendszert összekötő római út mentén több római mérföldkő került elő. A területen avar kori temetőket (lovas temetkezés) is feltártak, amelyekből gazdag leletanyag került elő. A ma is vizet adó Szentkút-forrás környéke a hagyomány szerint honfoglalás kori áldozati hely volt.
Első írásos említése 1025-ből származik, de még Szigetfő néven. 1329-ben már Almás néven említik, az Almási család birtoka volt. A XVI.-XVII. században sok szerb (rác) család menekült ide a törökök elől, innen ered a Rácalmás név.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
