A solymári várat a XIV. század második felében építtette a települést akkor birtokló Lackfi família, várnagyát egy 1390-ből származó oklevél említi először. A későbbi időkben több tulajdonosa volt, magáénak mondhatta többek között a Cillei család, Hunyadi János kormányzó, a Garaiak, valamint Mátyás király és fia, Corvin János herceg is. A Szarkavárnak is nevezett erősség nem szolgált birtokosai székhelyéül, de a korábbi feltételezésekkel ellentétben valószínűleg nem is csupán vadászkastély funkcióját töltötte be: a Budát Esztergommal és Béccsel összekötő út közelében fekvő vár aktuális tulajdonosának országos politikába való beleszólását, s ezáltal befolyását és hatalmát volt hivatott biztosítani.
II. Ulászló király uralkodása alatt (1490-1516) reneszánsz stílusban átépítették és valószínűleg az egyre növekvő török veszély miatt meg is erősítették. Az erősség ennek ellenére nem felelt meg a kor hadászati követelményeinek. Buda eleste és a környék török kézre kerülése után a vár elpusztult, a község pedig elnéptelenedett. A megmaradt romokat a XVIII. században betelepülő sváb lakosság szedte szét köveit használva a falu újjáépítéséhez, 1875-ben már csak egy kopár dombtetőről történik említés.
Az egykori erősséget az 1930-as évek elején kezdte kutatni Valkó Arisztid régész, de a forráshiány, majd a kitörő II. világháború megakasztotta a feltárást. A hetvenes években folytatódott a munka, az igazi áttörést a helyreállításban azonban egy 2005-ben elnyert uniós pályázat hozta meg: Solymár középkori vára lassan újjáéled romjaiból...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
