Stoa interjú

Nagy volt a meglepetés, amikor a hallei/saalei Stoa 1993-ban a Hyperium-nál az első albumuk „urthona” nyilvánosságra hazahozatalakor a „Heavenly Voices” egy új változatát mutatták be. Már az első fellépésnél az elektronikus zene, a klasszikus elemek és egy gyönyörű hang olyan lélegzetelállító hangulatát varázsolták a színpadra a nagy szellem/lángész Olaf Parusel és az énekesnő Conny Levrow, hogy mind az újságírók mind a kritikusok nem győztek csodálkozni. Az 1994-ben megjelent „Porta VIlI”, a Kékszakáll mesével foglalkozott és zeneileg még egy lépést tett előre, mégis csak felmutattak egy olyan monumentális mesterművet, amelynél észrevehetetlen, hogy az „igazi” hangszereket elektronikus hangok helyettesítik. A PROJEKT Rec. Hozzájárulása az „Of These Reminders”- próbadarabhoz után elcsendesedett az együttes, de úgy tűnik, mégis csak ígérkezik valami újdonság, így felvettem a kapcsolatot Olaf Pausellel és egyeztettünk egy interjúidőpontot 1996 május végére Halleban. A következőkben Olaf nyilatkozik a Stoa-ról és új terveiről...

Black: - Telefonon már beszéltünk a Kai-Uwe Skorrához (Anchorage) fűződő baráti kapcsolatodról. A félreértések elkerülése végett, tisztázzuk, az Anchorage utolsó propagandálásánál azt állították, hogy te állítottad ezt a lemezt elő, hogy lehet az, hogy Kai-Uwe az "Urthona" album három szövegéhez anyagilag hozzájárult. Milyen a barátságotok?

Olaf: - Mióta zenélünk, több mint 10 éve vagyunk nagyon jó barátok. Így kölcsönösen megéltük és követtük mind a Stoa mind az Anchorage albumainak keletkezését. Így adódott, hogy néha szövegben nem tudom magam megfelelően kifejezni. Elkerülvén, hogy egy félkész, vagy rossz szöveget fogalmazzak, inkább kész szöveget veszek, pl. az „Infant Joy” William Blake-től , vagy Kai-Uwe segít nekem. Meghallgatja a zenét, megfogalmazom, hogy mik az elgondolásaim és Kai "szavakba önti". Mi ugyan barátok vagyunk és hasonlók a szemléleteink, a zenei ízlésünk, de nem befolyásoljuk egymást. Kai a zenében inkább a formátadó, összetett szerkezetekhez hajlik, szereti a mélységeket a magassággal, úgy mint a nyugalmat az extázissal összekötni, nagyon szenvedélyes ember, míg én a zenénél a sztoikus nyugalomra asszociálok. Ezért is érezhető jelentős különbség a Stoa és az Anchorage utolsó albumai között.

- Tulajdonképpen a Stoa a sztoikusokat vallja őseinek, ha igen, akkor mit jelent számodra a nyugalom, mértékletesség és fegyelem?

- Amikor a sztoikus filozófiát olvastam Aureltől és Spinozától úgy éreztem, hogy bennük megtaláltam önmagam/magamra találtam, habár már évszázadokkal ezelőtt íródtak. Így említi pl. a pantheizmus, minden isten és így mi is isten részei vagyunk. A sztoikus nyugalom nem csak érzelmi segítséget jelent, hanem kiegyensúlyozottságot is. Ezenkívül a Stoa egy olyan görögországi épület megjelölése, ahol valamikor igen kegyetlen zsarnokok uralkodtak.

- Más művészek szívesen felsorolnak minden hangszert vagy vendégművészt albumuk brosúráján, ti ezt nem teszitek. A lemezeket nagyrészt egyedül, szintetizátorhangokkal vagy élő hangszerekkel vetted fel.

- Az első CD brosúráján még a nevünk sincs feltüntetve, mert zenénk ilyen-olyan formalitás hatására nem hamisulhat meg. Minden, ami a művészekről, hangszerekről íródik, már tereli a gondolatokat, az embernek már vannak bizonyos elképzelései, de minél kevesebb információt ad meg az ember, ez annál jobban felizgatja a többiek fantáziáját. Saját képek alakulnak ki. Tegyük fel, hogy valaki ismeri egy együttes zenéjét, régóta elmélyülten foglalkozik vele, és végül, mikor meglátja az együttest, vagy valami közelebbit megtud róla, csalódik. Minden egyes részlet változtató hatással van a közönségre, ezért brosúránkban a lehető legkevesebbet akartunk személyünkről közölni. A Stoa tulajdonképpen egy projekt, vendégzenészek tartoznak hozzá, de én nem teszek különbséget zenész és vendégzenész között. A Stoa a zene és nem zenészek egy csoportja. Ez már így van, hogy vezérszemélynek engem gondolnak, de az egész felhajtás nem olyan fontos. Eddig szintetizátorral játszottuk rá az albumokra a hangokat, de amint lehetőségem lesz rá, szeretnénk minél több természetes hangszert beépíteni. A múltban már próbálkoztunk rendes hangszerekkel a stúdióban, többek közt egy hegedűvel, Conny elvégzett egy hegedűoktatást, de sajnos nem sikerült valami jól.

- Ellentétben az „Urthona”-val a „Porta VIlI” már csaknem klasszikus mesterműként hat. Milyen módon különbözik a két album egymástól?

- A továbbfejlődésben rejlik a különbség. Az első „Urthona” albumhoz az összes, évek során összegyűjtött anyagot felhasználtam, de a „Porta VIlI”-nél volt egy elgondolásom és egy meghatározott, teljesen más irányba haladtam. Harmadik albumunk biztos megint teljesen máshogy fog szólni.

- Maurice Maeterlinck meséjét, a Kékszakállt már többször, többféleképpen bemutatták, feldolgozták. A történet önismeret és szerelem körül forog és úgy képzelem, hogy ez egy nagy kihívás a művészeknek. Hogyan támadt ez az ötleted, mi inspirált és meddig dolgoztatok a "Porta VIII"-n?

- Volt egy divattervezői projekt, mely egy Kékszakáll performance-t készített és többek között a Stoa zenéjét is felhasználták. Így jött az ötlet, ehhez a performance-hoz egyfajta hangsávot komponáljak, amit a „Porta VIlI”-nél is megvalósítottam. De a mi általunk megzenésített performance még nem került bemutatásra, én gyakorlatilag egy mesefolytatást alkottam. Ez tulajdonképpen Kékszakáll nőkkel való kapcsolatáról szól, mélyebben foglalkoztam Kékszakállal és valahogy nagyon érdekelt. A legtöbben hiszik, hogy élik életüket, de csak elfecsérelik idejüket és egzisztenciájuknak egyáltalán nincsenek tudatában. Iszonyú, hogy ha az emberek péntekenként annak örülnek, hogy ismét egy hetet tudhatnak a hátuk mögött. Az ilyen emberekből hiányzik az életöröm, de az ember csak egyszer él és élni kéne az idővel. Kékszakáll azt hiszi, hogy mindene megvan. Meggyőződése, hogy minden fölött hatalma van, de alapjában véve mindenbe csak belekapott. Más oldalról az sem lehetséges, hogy az élet minden aspektusáról saját tapasztalattal rendelkezzen. A végén kékszakáll halála előtt felismeri, hogy semmilyen élete volt, csak azt hitte, hogy valamilyen élete van, a külsőség megtévesztette. A hatalom is csak illúzió. A hatalomban lévő hite miatt, soha nem volt képes, hogy megtapasztalja a szerelmet, vagy érzelmeket építsen fel. Most már pedig túl késő! Több művész többféle változatot készített a Kékszakáll témára, amit nagyon érdekesnek találok, mert náluk nyitva marad, hogy Kékszakáll meghal vagy sem. Ezt talán azzal lehet összehasonlítani, hogy ha valaki nagyon sok sorscsapást átél és elkezdi magát kérdezgetni, hogy kicsoda valójában, és mi az élet értelme. Inspirál, hogy más síkokon is gondolkodjam. Nem úgy kéne minden nap élni, hogy ez akár az utolsó is lehet? Megpróbálok nagyon figyelmesen élni, többször átgondolom, hogy mit teljesítettem az elmúlt napokban és hogy tudatosan éltem-e. Számomra nem létezik rossz idő, maga az eső is egy rendkívüli hangulattal bír, és minden érzés nagyon fontos.

-  Az új német tartományok a „Heavenly Voices”-világából származó három nagyon népszerű együttes LOVE IS COLDER THAN DEATH, ANCHORAGE és STOA otthona. Milyen zenei lehetőségeitek voltak a berlini fal lerombolása előtt, gondolod, hogy a keletnémet művészek jobb képzést kaptak?

- Nem hiszem, hogy bármi köze lenne az oktatáshoz, velem úgy volt, hogy az iskolai zenei oktatás nem klasszikusok iránt keltette fel az érdeklődésemet, hanem teljesen mást hallgattam.

- Tudod a Stoa-t a "mennyei hangok" ("Heavenly Voices") fogalmával azonosítani?

-  Ez egy olyan megjelölés, amelyet nem én adtam az irányzatnak. Nem védekezem ellene, mert nem fontos. A zene önmagáért van. Azonkívül a második CD-n csak kevés darabnál hallható énekhang. Tervezem, hogy zenekari művet írok, az a zene annyira más, hogy az előbb említett rekeszbe úgysem fog beleilleni. Jobb, hogy a zenémet „Heavenly voices”-ként határozzák meg, mint hogy összehasonlítsanak a Dead Can Dance-szel, mint ahogy ez sok más együttessel történik. Dead Can dance nélkül nehéz alkotni akarni, de ez az összehasonlítgatás már nagyon lerágott csont.

- Ősszel a „Heavenly Voices” Tour alkalmából Lipcsében fogjátok az új anyagot először élőben bemutatni. Létezik már egyfajta live-koncepció, ha igen, részleteznéd?

- Mikor hallottam, hogy Lipcsében Chandeen, Black Rose és a La Floa Maldita fellépnek, jött az a gondolat, hogy ezen az estén meglepetésként kettő szám előadására mi is fellépnénk, csak hogy lássuk, hogyan reagál a közönség. Még nem biztos, hogy tényleg fel akarunk e lépni. Lehetséges, még nem tudom, hogy nem fog beleférni az időmbe, mert most dolgozom az új Stoa CD-n. A színpadon szeretnék computer nélkül játszani, mert ezt az emberekkel szemben unfairnek találom, ezért is akarunk minél több zenésszel fellépni.

- Mikor számíthatunk az új anyag megjelenésére, és milyen lesz?

- A CD ez év őszére várható, és nyugodtság jellemzi. Részletesebben még nem tudok nyilatkozni ebben a témában, mert még alkotói stádiumban vagyok, és néhány dolog még biztos változni, fejlődni fog.

fordította: Polgár Móni