Szalánc vára

A Kassától 23 km-re keletre lévő Szalánc várának pontos építési ideje nem ismert, de valószínű, hogy a tatárjárás után emelhették a falu fölött emelkedő hegykúpon.

Az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcok idején az akkori tulajdonos, az Aba-nemzetségbeli Szalánci Péter 1311-ben a szintén Aba-nembeli Amadék oldalán Csák Máté táborába szegődött. A Kassa mellett vívott vesztes rozgonyi csata (1312) azonban megpecsételte a nemzetség sorsát – Károly Róbert saját híveinek adományozott birtokokat a tőlük elfoglalt területen, így került Szalánc az eredetileg nápolyi származású Homonnai Drugethek tulajdonába.
Tőlük házassági szerződéseken keresztül a Lossonczy-família örökölte meg.
A XV. század első felében a Felvidékre befészkelődött husziták foglalták el, akiket Hunyadi János csapatai üldöztek el 1448-ban. Az 1490-es években a Lossonczyak újjáépíttették a várat és királyi várnagyokat tartottak benne.
A Lossonczyak kihalása után, 1601-ben II. Rudolf ghímesi Forgách Zsigmondnak adományozta a várat.
1605-ben Bocskai István elfoglalta, de a bécsi béke és Bocskai halála után visszakerült Forgách Zsigmond kezébe. Tőle fia, Ádám örökölte meg, akit 1643-ban kassai főkapitánynak neveztek ki. Egy évre rá, 1644. március 4-én harc nélkül átadta Kassát I. Rákóczi Györgynek, aki svéd-francia szövetségesként részt vett a harmincéves háborúban. Ő maga viszont Bécsbe szökött III. Ferdinándhoz, akit tájékoztatott Rákóczi hadainak összetételéről és terveiről, valamint részt vállalt az ellene induló harcban. Az erdélyi csapatokkal szemben azonban Szalánc alatt csatát vesztett, akik 1644-ben a várat felégették.
A következő évtizedekben többször cserélt gazdát, hol a Habsburg-ellenes felkelők, hol császárhű csapatok birtokolták, miközben jelentős károkat szenvedett.
1678-ban Thököly Imre foglalta el, majd az I. Lipóttal megkötött fegyverszünet értelmében császári csapatok szállták meg. 1679-ben gróf Leslie Jakab tábornok, az udvari haditanács elnöke és felső-magyarországi parancsnok leromboltatta, azóta romjaiban hever.