Vajdahunyad vára

Az erdélyországi Vajdahunyad várának helyén Árpádházi-királyaink idejében is állt már erődítmény, a ma is látható pompás gótikus lovagvár azonban későbbi alapítású.
A XIV. században említett királyi vár a Zalasd-patak medre fölé emelkedő sziklaszirtre egy fagerendákból rekeszes szerkezetűre készített erődítmény középen kőből épült lakótoronnyal, melyet fa-föld sáncok, valamint a hegy peremén körbefutó fal és a nyugati sarkon egy torony védelmeztek.

1409. október 18-án Luxemburgi Zsigmond a birtokot egy Havasalföldről Erdélybe menekült oláh előkelőnek, Vajknak (Vojk) adományozta. A család az uradalomról kezdte magát Hunyadinak nevezni, Vajk fia volt a későbbi rettegett törökverő, Hunyadi János.
Mivel a várat legközelebb csak az 1440-es évek elején említik, valószínűsíthető, hogy az azt megelőző években-évtizedekben folyt a régi vár átépítése. Hunyadi János 1440-50-es években jelentős mértékben bővítette, gótikus kápolnát, új palotaszárnyakat és egy hatalmas lovagtermet építettek. A török harcoktól ekkor még távol eső vár átalakult kényelmes, nyugodt családi várkastéllyá.
Hunyadi halála után egy ideig özvegye lakta. Hunyadi Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta (sok már királyi várral és várkastéllyal egyetemben), aki apja halála és saját sikertelen királlyá választása után elzálogosította Kinizsi Pálnak.
A XVI. század elején gyakran változtak birtokosai. 1536-ban Czibak Imre próbálta meg elfoglalni Török Bálinttól, de Vajdahunyad ellenállt az ostromnak és a XVI. század végéig a Török-família tulajdona maradt.
1601-ben Mihály havasalföldi vajda csapatai jelentek meg falai alatt, s bár a várbeli épületek tetőzetét sikerült felgyújtaniuk, végül eredmény nélkül voltak kénytelen visszavonulni.
A XVII. század elején először ideiglenesen, majd fejedelemmé választása után véglegesen Bethlen Gábor birtokába került. Ebben az időben új külső védőművekkel erősítették meg, magasították falait, valamint belső átalakításokat is végeztek rajta. Bethlen halála után a későbbi „murányi Vénusz”, Széchy Mária és más Bethlen-örökösök lakták, később Thököly Imre szerezte meg. Tőle „hűtlenség” címén Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vette el.
A XVIII. század folyamán a kincstár tulajdona volt.
Mivel mindvégig laktak Hunyad várában, a katonai jelentőségét vesztett épület elkerülte a feleslegesség vált magyar erődítményekre kimondott felrobbantási parancsot, bár a többszöri átépítések sokat rontottak az eredeti felépítésének szépségén.
Utolsó katonai alkalmazása 1784-ben történt, amikor a Horea-parasztfelkelés rémnapjaiban a biztonságos falak közé menekültek a környékbeli nemesek, ahol sikerrel védekeztek a katonaság megérkezéséig.
1817-ben I. Ferenc kezdeményezte – csakúgy, mint Déva várának – Hunyad helyreállítását, de az építkezések eredményét 1823-ban semmissé tette egy villámcsapás.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után hivatalok működtek az évszázados falak között egészen 1854-ig, amikor ismét tűzvész pusztította el az épületek egy részét.
A XIX. század második felétől kisebb-nagyobb megszakításokkal felemás eredményű helyreállítási munkálatok folytak, de a trianoni békediktátummal megszakadt a kapcsolat a Romániához csatolt területtel. A román műemlékvédelmi hatóság máig folytat állagmegóvási és felújítási munkálatokat a Hunyadiak dicsőséges várában.