Vitány romjait mélyen a Vértes rengetegében egy meredek hegygerincen kereshetjük fel. Építésének pontos idejét és az építtető nevét nem ismerjük, valószínűsíthető azonban, hogy a környéken birtokos nagyhatalmú Csák nemzetség valamelyik tagja emelhette a tatárjárás után. 1324-ben királyi várként említik, később - I. Nagy Lajos uralkodása idején - a győri ispánság tartozéka.
1410-ben az örökös pénzzavarral küzdő Luxemburgi Zsigmond elzálogosította Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak. Egy fennmaradt oklevél szerint várnagya 1417-ben komoly erőfeszítéseket tett a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségében meghúzódó rablóbandák felszámolására.
A következő mintegy száz év alatt meglehetősen gyakran változtak birtokosai.
A mohácsi csata utáni kettős királyság időszakában többször cserélt gazdát, az igazi veszélyt azonban a törökök előretörése jelentette. Mivel az ősi erősséget nem látták el a kor várharcászatának megfelelő védművekkel (pl. ágyúbástyákkal), a hódító törökök - rövidebb-hosszabb időre - négyszer is (1529, 1543, 1559, 1567) birtokukba vették. Utolsó ostromára 1597 márciusában került sor, amikor Pálffy Miklós serege Tata után Vitányt is visszafoglalta. Mivel az elavult vár megtartására nem láttak esélyt, a következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése alapján puskaporral felrobbantották, azóta rom.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
