Nem kellett túlizmozni a vasárnapot, az ekkorra már elvárható fáradtsághoz kiválóan passzolt az ütemterv: jószerével a Volkpalast volt betárazva kora délutántól estig. Nagy meglepetésemre a Bleib Modern, Ritual Howls, Soft Kill triász együttesen sem hozta annyira lázba a Kuppelhalle közönségét, mint a lényegesen emészthetőbb és langyosabb Whispering Sons.
Hát róluk ennyi elég is, cikkem témája a Soft Kill. Arra már itthonról is emlékeztem, hogy eGr koma többször ajánlotta és küldte el drótpostán, de én akkurátusan a Cold Cave-el összekevertem, hát ilyenek ezek a rideg kétszavas bandanevek. A lényeg, hogy a "lágy szívendöfés" némiképpen kacskaringós úton ismertette meg magát - élőben pedig szerintem ez volt az első találkozásunk.
A 2010-ben alakult Soft Kill előélete a gótikus Blessure Grave. A hét esztendő termése három album, a poszt punk szaksajtó az igazi áttörést a tavaly őszi Choke-hoz köti, a kilenc nóta valóban remek egységet alkot. Hatásaiban bevallottan a The Sound és a Cocteau Twins ihlette korábbi demókat a pár hónap alatt rögzített friss dalokhoz fésülték. A végeredményt élőben szinte stúdióminőségben élvezhettem, a Kuppelhalle oszlopfői pedig - talán nem élek túlzással - a The Cure Orange díszleteit sejtették. A párhuzam nem véletlen, Tobias Sinclair frontember "korai kúrán" nevelkedett - mindez számomra még kellemesebbé tette a kottát. A zenekar szimpatikus nyilatkozatai és a sallangmentes őszinte előadás alapján meggyőződésem, hogy a Soft Kill hosszútávon jelen lesz a színtér életében az elkövetkező "100 évben".
fotók: Valovics Tímea
