Még tavaly júliusban figyeltem fel a Németország déli régiójában tevékenykedő The Lost Rivers trióra, írtam is egy rövid recenziót azzal a záró akkorddal, hogy mindazoknak lehet érdekes a zenéjük, akik a The Jesus & the Mary Chain kásásabb, zúzósabb vonalát részesítik előnyben.
Nagy öröm volt tudni, hogy a WGT Szászországba invitálta a bandát idén júniusban, ezek a csapatok köztudottan igazi farkasfogaikat az élő megmérettetésben tudják kivillantani. Nem csalatkoztam megérzésemben, a mintegy háromnegyed óra pont azt a kásás sűrű feszültséget hordozta magában, amire a remek Sin and Lostness anyag alapján számítani lehetett. Sok füst, barázdákba égő súlyos gitárszólamok, szenvtelen színpadi jelenlét. Hacsaknem a háttérből fel-felgyulladó lobogó vörös hajkoronát nem számítjuk, a zenén volt egyedüli hangsúly a Volkpalast kantinjában, de az nagy nyomatékkal keresztülpasszírozva rajtunk.
Valovics Tímea fotói
