Amikor az éjszaka az Ezer tó földjének szubarktikus tájaira borul, az erdők és mocsarak alkonyában a mi valóságunk és a túlvilág közötti fátyol egyre vékonyabbá válik. Ilyenkor a TENHI dalszövegeibe és zenéjébe olyan történetek szivárognak be, mint "a tündérmese, amely soha nem volt".
Hatodik albumukon, a "Valkama"-n, ami többek között 'kikötő'-t vagy 'menedéket' jelent, a finnek eredetileg egy mesének szánt utazásról kezdtek el regélni egy lángoló, háború sújtotta faluban, és a sötét vizeken való átkelésről a halottak szigetére. A szigetet a finn folklórban Verisurma ("a vérhalált szenvedettek helye") néven emlegetik, ahol azok laknak, akik háborúban haltak meg vagy pengével ölték meg őket, és akik a partján vért ontottak.
Mégis, a TENHI tíz éve alatt, amíg az albumon dolgozott, a mi földi valóságunk elkezdett átcsapni a túlvilágba, a maga borzalmaival és háborúival. A zenészek évről évre érezték, hogy történetük egyre valóságosabbá válik, mígnem elérkezett az a pont, amikor a zenekar úgy döntött, hogy irányt változtat.
Bár az eredeti mű visszhangjai még mindig hallhatóak a végleges zenében és láthatóak a grafikában, az albumot most harmonikusabbnak és megnyugtatóbbnak, sőt, fényesebbnek érzik. Az utazás ebből a világból a másikba absztraktabb és békésebb, miközben még mindig sötét vizeken kel át, de egy évtized után a TENHI megtalálta a "Valkama" nevű kikötőt.
A történetnek ezt az átmenetét, de a hosszú utat is, amelyet a zenekar megtett, hogy elérje a menedéket nyújtó kikötőt, a "Valkama" artworkje is tükrözi: Egy régi fahajó különböző jelentések metaforájaként szolgál, mint például a hajó, a koporsó, a méh, a menedék, a változás és maga az utazás.
A TENHI aligha választhatott volna megfelelőbb zenekarnevet. Ez a régi finn szó olyan személyt jelent, aki "idősebb" vagy "sámán". És míg az ősi nomád finnek sámánjai a közösségük és a szellemvilág elleni őrzők, de egyben a közvetítők is, a TENHI az ő zenei megfelelőjük, mint határmezsgye a dark folk, a folk rock és még a metál általában elektronikusabb világába is belenyúlva. Ez utóbbi a WARDRUNA és a HEILUNG összehasonlításra invitál, bár spirituális értelemben és semmiképpen sem stílusbeli összehasonlításként.
A TENHI-t Tyko Saarikko gitáros és énekes alapította 1996-ban. Ilmari Issakainen néhány évvel később csatlakozott a zenekarhoz. Együtt alkotják a csapat kreatív magját. A saját kiadású "Kertomuksia" (1997) demó és a "Hallavedet" (1998) MCD után a finnek 1999-ben a "Kauan" című debütáló nagylemezükkel azonnal betaláltak a köztudatba. A TENHI az új évezredbe egy újabb, "Airut:ciwi" (2000) című MCD-vel vágott bele, amelyet egy sor album követett a "Väre"-től (2002) a "Maaäet"-en (2006) és az "Airut:aamujen" (2006) keresztül a "Saivo"-ig (2011).
Minden egyes új albummal a finnek tovább növelték elkötelezett követőik számát, akik különböző zenei irányokból érkeznek. A TENHI a kezdetektől fogva az akusztikus hangszerelést és a hagyományos hangulatot ötvözte a kortárs rockzenén alapuló struktúrákkal. Míg az előző nagylemezük, a "Saivo" inkább az ambient stílus és a panorámás hangsáv-érzés felé billent, addig a "Valkama" visszatér a dalközpontúbb megközelítéshez - bár a számok megtartják epikus és kanyargós formátumukat.
A "Valkama" a jellegzetes finn vágyakozással és melankóliával érkezik, de hallható sötétsége ellenére a TENHI zenei kiutat kínál a modern világ borzalmaiból. Észak alkonyati világában a "Valkama" a menedéket és békét ígérő ezüstös fény a horizonton.
A Prophecy sajtóanyaga
