Zólyomi vár

A mai zólyomi vár nem azonos az egykori vármegyénknek nevet adó várral, azt a várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen a XI. század közepén emelték. Különös jelentősséggel bír, hogy eme erősség falai között halt meg I. Szent László királyunk 1095. június 29-én.

A ma látható várat a tatárjárás után építették a Garam folyó melletti dombon. Szabályos négyszögletes, négy saroktornyos várkastéllyá I. Nagy Lajos királyunk építtette ki az 1360-as években. Falai között került sor a magyar uralkodó és IV. Vencel cseh és német uralkodó találkozójára 1379-ben, mikor megerősítették ez előbbi leányának, Máriának frigyét Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróffal. 1382-ben országgyűlés színhelye. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond király feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Habsburg Albert szintén feleségének, Erzsébetnek ajándékozta. Erzsébet férje halála után Jan Giskra huszita zsoldosvezért és martalócait hívta az országba utószülött fia védelmére, akik csakhamar az egész Felvidéket az uralmuk alá hajtották. Hunyadi János kormányzó több ízben vezetett hadjáratot az országrészt terrorizáló csehek ellen, 1449-ben Zólyom városát is felégette, a várat azonban nem tudta elhódítani a harcedzett huszitáktól. A nemkívánatos népséggel Mátyás bánt el: Giskra zsoldosvezért szolgálatába fogadta, csapatai egy részét besorozta seregébe, a többit - az előzők segítségével - kiirtotta. Előző királyainkhoz hasonlóan Mátyás is szívesen vadászott a hatalmas erdőségekkel borított vidéken és többször tartózkodott a visszahódított Zólyom falai között.
A mohácsi csatavesztés, majd Buda elfoglalása után a török hódoltság területe egyre közelebb került Zólyomhoz. Az addigi kényelmes várkastélyt átalakították: ablakait befalazták, helyettük ágyúlőréseket nyitottak, a kerek saroktornyos külső falon kívül még egy olaszbástyás védőövet emeltek, s a fallal körülvett város is a várvédelmi rendszer részévé vált. A törökök ennek ellenére sohasem jutottak el Zólyomig, Korpona, Végles, Zólyomlipcse és a többi vár felfogta előtte az oszmánok csapásait.
1554. október 20-án itt született Balassi Bálint, a korszak legnagyobb magyar költője és kiemelkedő képességű katonája.
A vár katonai jelentősége - megerősítése ellenére - fokozatosan csökkent. 1605-ben Bocskai, 1619-ben Bethlen csapatai foglalták el. 1620-ban egy évig itt őrizték a Szent Koronát, ugyanebben az évben a zólyomi országgyűlésen koronázták magyar királlyá Bethlen Gábort. 1644-ben I. Rákóczi György vonult be falai közé, a későbbi Habsburg-ellenes küzdelmekben is gyakran cserélt gazdát. A hadi cselekményekből kifolyólag - noha a nagyobb ostromokat elkerülte - állapota egyre romlott. Mivel a rendíthetetlenül császárhű Esterházy család birtokolta, elkerülte a rombolást.
1802-ben a királyi kincstár csere útján visszaszerezte az Esterházyaktól, s raktárakat, hivatalokat helyezett el benne. Egészen a XX. századig állami hivatalok használták, 1944-ben a német csapatok ellen harcoló partizánok főhadiszállása lett.
Restaurálását az 1960-as években kezdték meg. A munkálatok napjainkra befejeződtek, bár a XVI. századi külső, olaszbástyás védőműveket nem állították helyre.