Aloldalfo 780

Felhasítanak Gottfried Benn sorai. Tőrt mártanak a szívembe. Szépen, óvatosan, lassan – ügyelve, jaj(!), csak ne fájjon. De fáj. Ördög ül a mellkasomon, angyal ül a homlokomon – súlyos kövek húzzák szempilláimat, dermedten pislogok. Fényt nem találok. Meddig tart még ez, mikor enged át a túloldalra? Odaát fekete lesz vajon, vagy fehér? Lesznek ott egyáltalán színek? Hallok majd hangokat? Szeretni fog ott engem valaki? Talán nem is a halál fáj. Talán az, hogy mi itt…»

2026. 09. 15. – 18:01
írta:
Gelka

Lángoló szárnyak sírja. Lehetséges, hogy a legrosszabb bukik el És a nyomorúság homálya lesz az élet örököse? Van választás az élet és annak vége közt? Azt kell választanunk, ami meggyorsítja A veszteség beteljesülését? Képmásod oly sok álomban kísértett Árnyékod oly sok vitorlát nyelt el De ha távoznál e helyről Hol a nap szédítően ragyog Magányos sötétséged A pokolnak behódolt könnyeket simogatná? A legsötétebb időkben téged…»

2026. 09. 11. – 05:33
írta:
Alkony

Az Osi and the Jupiter Larvatus című albuma sűrű, ködös atmoszférájával rögtön beszippantja a hallgatót. A neofolk melankóliája itt ősi, rituális hangulatokkal és organikus hangszereléssel találkozik. Van benne valami erdei, télbe forduló komorság, de a sötétség mögött végig ott lüktet egyfajta belső nyugalom is. Nem akar harsányan misztikus lenni: lassan és természetesen építi fel saját világát. A Larvatus azoknak való, akik a…»

2026. 09. 06. – 22:23
írta:
Neofolk.hu