A Zero Kama egy legendás, kultikus státuszú ritual industrial formáció, amely a nyolcvanas évek elején tűnt fel az osztrák ipari színtéren. A zenekar mögött leginkább Michael DeWitt (más néven Zos Kia Cultus, illetve a Nekrophile Rekords alapítója) állt, aki közvetlen kapcsolatban volt a Throbbing Gristle és a Current 93 köréhez tartozó művészekkel.
A Zero Kama neve a buddhista „kama” (vágy, érzéki kötődés) és a „zero” (semmiség) ellentétéből ered, utalva a vágy kioltására, a testiség transzcendálására – ez tükröződik zenéjük és rituáléik atmoszférájában is.
Leghíresebb művük az 1984-es The Secret Eye of L.A.Y.L.A.H., amelyet állítólag emberi csontokból készített hangszereken rögzítettek – ez a legenda a zenekar körüli okkult mítosz egyik központi eleme lett. A lemez az Aleister Crowley és a tantrikus mágia hatását tükrözi, sötét, lassan építkező, dobszerű és kántálós hangulatú darabokkal.
A Zero Kama hangzása egyszerre nyugtalanító és meditatív: a zaj, a rituális ritmus és az ének/mantra határán mozgó vokál egyfajta „másik tudatállapotot” idéz. A zenekar csak néhány kiadványt jelentetett meg, de hatása meghatározó lett a ritual ambient és dark industrial irányzatok későbbi képviselőire (pl. Deutsch Nepal, Inade, Aghast). Szigorúan nem koncertzenekar volt – inkább mágikus, beavatási eszköz. A Zero Kama mára egyfajta misztikus mérföldkőnek számít az okkult indusztriál zenében: a test, a halál és a szellem találkozási pontjának hangzó lenyomata.
A hosszú csend (live felvételek és a korai munkák újragondolása után) után megjelent What Is a Body (2024) e hagyomány újraéledése: ridegebb, mégis mélyen emberi meditáció az anyagról és a lélekről. A cím kérdése – „Mi a test?” – a Zero Kama örök dilemmáját sűríti: a hús börtöne vagy a szellem temploma? Az album egyszerre visszatérés és búcsú, a rituális indusztriál műfaj méltó zárófejezete.
forrás: wikipédia, bandcamp, AI
