Ma 176 éve halt meg Fryderyk Chopin, a zongora költője. Behunyt szemmel, mindig ugyanaz a kép villan fel: az őszi levegő, a kései napfény, és a Chopin-nocturnák szelíd, mégis fájdalmas lebegése. Nincs még egy zeneszerző, aki ilyen halk szavakkal tudna sikoltani. Minden hangja személyes vallomás, mintha ujjai a billentyűkön a szív pulzusát tapogatnák.
Chopin zenéje nem díszített romantika, hanem visszafojtott szenvedés, amely a legfinomabb érintésben is tűz. „A hangok, amelyeket nem írtam le, azok a legszebbek” – mondta egyszer. Talán ezek a néma hangok szólnak ma is, minden október 17-én, amikor a csend is Chopint idézi.
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2025. 10. 16. - 06:00 | © szerzőség: Neofolk.hu
