Abszint

Az ital

A növény

A fehér ürmöt, mint a világ állítólag legkeserűbb növényét már az egyiptomiak és a görögök ismerték és gyógyításra használták. Nálunk és csaknem egész Közép- és Dél-Európában, Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában helyenként tömegesen előforduló, bokros, száraz helyeken termő évelő növény. Termesztése általánosan elterjedt. Hazánkban a középkori kolostorkertekben megtalálható volt, a szerzetesek különböző elixírek készítésére használták.
Étvágygerjesztő hatásánál fogva gyógyteák alkotója. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Külsőleg reuma elleni beöntőkészítésére használják.
Görög nevében az első szó Artemis istennő neve, merthogy az ő adományának tartották, a második ízére utal: absinthosz = keserű, és hozzátették: apinthosz = ihatatlan, mivel töményebb kiáztatott leve ihatatlan.
Az abszint szempontjából fontos hatóanyagai az abszintin és az ürömolaj. Az abszintin felelős az ital keserű izéért, állítólag 1 gramm már érezhetően keserűvé tesz 100 liter vizet. Az ürömolajban található tujon és fellandrén idegméreg, mérsékelt mennyiségben izomrángásokat, nagyobb mennyiségben heves görcsöket okoz. Fokozott fogyasztása a központi idegrendszer leépüléséhez vezethet. Sokan ezeknek az anyagoknak tudják be az abszint hallucinogén hatását is, bár ennek tudományos alapja nincs.

Az abszint már az 1850-es évekre eléggé rosszhírű lett. Fokozott fogyasztás esetén egy tünetegyüttes lépett fel, melyet röviden abszintizmusnak neveztek. Fő tünetek a függőségen felül nagyfokú ingerlékenység és hallucinációk voltak. Ahogy az ital egyre jobban terjedt, néhány gyártó a jóval olcsóbb, de erősen mérgező ipari (metil) alkoholból kezdte gyártani azt (Innen ered az abszintvakság kifejezés).
Ehhez még hozzájön, hogy a lassan magához térő bortermelésnek is szálka volt a szemében az akkorra már tömegesen és olcsón előállított ital.
A végső szög a zöld Tündér üvegkoporsóján a Lausanne-i alkoholista, Jean Lafray személyében jött el, ki egy abszintos rohamában brutálisan lemészárolta egész családját.
Franciaországban 1916-ban tiltották be, 1930-ra már majdnem egész Európában élt a tiltás. Csak Spanyolországban, Portugálban és Csehországban élt túl a zöld Tündér, viszont ott soha nem volt nagy jelentősége az italnak.
Szemfülesek azért tudni vélték, hogy Pontarlierben soha nem állt le teljesen az eredeti abszint gyártása... Mint oly sok dologban, az Unió itt is változást hozott: 1991-től újra engedélyezett az abszintgyártás, fő hatóanyagát, a tujont viszont lekorlátozták 35 mg/literre. A modern gyártók nagy része az előállítás során átállt a fekete üröm használatára, mely nem is tartalmaz tujont.

ABSINTHE SUISSE
A szárított hozzávalókat kb. 85%-os alkoholban hagyták állni néhány óráig, majd adtak hozzá kevés vizet, és ledesztillálták. A lepárolt folyadékot még egy speciális színezőberendezéssel további gyógynövények hozzáadásával színezték smaragdzöldre. Utána víz hozzáadásával hígították 68-72%-ra. Végül hordókba töltötték és pár hónapig tárolták, így érte el legjobb minőségét és ihatóságát.

ABSINTHE FINE
Mint a Suisse változat, azzal a különbséggel, hogy a párlat egy részét tiszta alkohollal helyettesítették, és így hígították 68-72%-ra.

ABSINTHE DEMI-FINE
Mint a Fine, csak 50-60%-ra hígítva

ABSINTHE ORDINAIRE
Mint a Fine, csak 45-50%-ra higitva

ABSINTHE DES ESSENCES
Különböző módon nyert növényolajakat kevertek el tiszta szesszel, majd hígították vízzel a kívánt mértékre. Színét általában mesterséges (és gyakran mérgező) anyagok hatására kapta.

Ma már nem állítanak elő Absinthe Suisse-t, a Fine változat van legközelebb az igazihoz, de sajnos ezt sem hagyják állni elég ideig. A zöld szint manapság főleg ételfestékkel nyerik.
Még meg kell említenem egy különös abszintfajtát, melyet főleg a Svájcban terjedt el "La Bleue" néven. Ennél az abszintnál elhagyták a színezés lépését, ezért az üvegben található folyadék teljesen tiszta, átlátszó, s íze is különbözik valamelyest a hagyományos fajtákéhoz képest. (Még sajnos nem volt lehetőségem megkóstolni. A franciák "La Blanche" néven ismerték.

Mi rejtőzik hát a sok szóbeszéd mögött? Gyönyörű látomások és kitágult tudat? Az abszintrészegség okozta állítólag Van Gogh-nál a sárga időszakot, Picasso megfestette az Abszintivót, és maga a Zöld Tündér név Oskar Wilde-től ered.
Olyan írók és költők, mint Charles Baudelaire, Artur Rimbaud, Alfred Jarry, Guillame Apollinaire és Paul Verlaine is az abszinttal fokozták olykor a kreativitásukat. Az angol költő Ernest Dowson afrodizáló hatását is dicsérte: - Úgy tapasztaltam, az abszint még édesebbé teszi a mézes csuprot..."
Számos manapság is sok híres festmény foglalkozik a témával: Eduard Monet, Pablo Picasso és Jean Francois Abszintivó-i, Henri de Toulouse Lautrec Monsieur Boileau a kávézóban című képe, vagy Van Gogh egy csendélete, hogy csak párat említsünk.
A porosz-francia háború után a zöld órának szilárd helye lett sok ember életében. Párizsban alakult egy egész sor klub, melyek az abszintivás rituáléjára specializálta magát. Az ital tündöklő oldala, a "la vie boheme" mellett ott voltak a szegénynegyedekben azok az alkoholisták, kiknek a "heure verte" huszonnégy órán keresztül tartott.
Akkortájt a házi gyártásnak is nagy divatja volt, állítólag minden patikusnak volt saját készítésű abszintja. Legegyszerűbb esetben ürömolajat adtak tiszta szeszhez, és különböző növényolajakat adtak hozzá, hogy a jellegzetes ízt elérjék. A tündöklő zöld szint néha rézszulfáttal(mérgező!) érték el. Rengetegen haltak bele az ilyen "olcsó" rézszulfátos vagy klórantimonos párlatokba.

Az abszintfogyasztást valószínűleg a vele járó ivórituálé tette oly vonzóvá az absintheur-ök körében, s manapság is különlegességnek számit. De hogyan is kell kulturáltan abszintot fogyasztani? Lássuk a RITUÁLÉT:
A ma elterjedt ivószertetartás a cseh módszer: Egy kanálra teszünk egy vagy kettő darab kockacukrot, a pohár fölé tartjuk, és leöntjük abszinttal. Miután a cukor felszívta a folyadékot, meggyújtjuk, és várunk, amíg egy picit karamellizálódik. Tipp: magas százalékú (70%+) abszintoknál, ne várd meg amíg teljesen leég a cukor, mert hajlamos ráégni a kanálra. Ezután leöntik a cukrot vízzel, és elkeverik.
Nagyon kevesen tudják, hogy az eredeti, francia rituálé nem tartalmazott semmiféle "piroeffekteket", sőt szerintem a cseh szertartás nagy csodálkozást vagy neheztelést váltott volna ki egy 19. századi abszintházban. Az eredeti rituálé keretében egy pohár abszintra tettek egy lyukacsos, úgynevezett abszintkanalat, majd arra egy vagy két darab kockacukrot. Erre engedtek nagyon lassan jeges vizet. A legtöbb abszintházban volt egy nagy, gazdagon diszített központi tartály sok kis csappal. Általában 1 : 5-höz higítottak.