Az alábbi írás a Memento Mori 2022. április 9-i „Fekete Állatok” előadásán hangzott el, ahol az előadás a rendezvényre meghívott és annak bevételével támogatott szervezetek – a Poe Macskái, a Mindent Állatért Alapítvány és a Segítő kezek az Állatokért Alapítvány –kerekasztal beszélgetésével zárult, ahol a fekete állatokkal kapcsolatos jelen idejű tapasztalatokról és problémákról beszéltek a meghívott szervezetek képviselői.
BABONA - MÍTOSZ – ELŐÍTÉLET, AVAGY (ELLEN)ÉRZÉSEK A FEKETE ÁLLATOKRÓL
• Miért is fekete a külső? - Melanizmus
• Fekete állatok a magyar (népi)hiedelemvilágban
• A fekete macska
• A fekete kutya
MIÉRT IS FEKETE A KÜLSŐ? – A MELANIZMUS
Talán sokukban felvetődik a kérdés, mitől is lehet az állatvilágban – olykor ijesztő külsőként megjelenítve a fekete „külső”: a tollazat, a szőrzet vagy a pikkely. Nagyon rövid magyarázat erre a melanizmus (görög eredetű; jelentése „fekete elszíneződés”), amely megjelenhet részlegesen foltokban, de az egész testet érintve egyaránt.
A főként a hüllőkre, madarakra és emlősökre jellemző melanizmus, a melanin festékanyag felhalmozódása a bőrben, szőrzetben, illetve a pikkelyekben.
A melanizmus esetében a genetikai jegyek mellett befolyásoló tényező az állat élőhelyén a napsütéses órák száma és ezzel együtt az erős napsugárzás, a magas páratartalom és nem utolsó sorban az ipari- és egyéb környezeti hatások.
A sötét/fekete külső a környezeti viszonyok függvényében az adott élőhelyen, a kialakult életmóddal együtt különböző fokú melanin termelődéssel javítja az állat túlélési esélyeit.
Az adott körülményekhez történő alkalmazkodás sötét változat kialakulását, vagyis a melanin fokozott termelődését többnyire egy kromoszóma egyetlen génjének egy allélja, egyfajta mutációja kapcsolja be.
Annak ellenére, hogy a melanizmus kutatását elsősorban háziállatokon végezték, magát a jelenséget főként mégis a vadonélő állatoknál jegyzik.
FEKETE ÁLLATOK A MAGYAR (NÉPI) HIEDELEMVILÁGBAN
Amikor a magyar népi hiedelemvilágot vizsgáljuk, a fekete állatokról főként a szerelmi babonák-, a rontás-, gonosz szellem-, illetve a halál jelképeiként olvashatunk.
A babonákkal felruházott állatok magyar vonatkozásban a fekete tyúk/kakas-, a fekete kutya, a fekete macska és nem utolsó sorban a fekete pillangó és a fekete holló.
A fekete tyúkról kalotaszegi gyűjtésekben, szerelmi babonaként az alábbi említés található:
"Ha egy fekete tyúk első tojásának szét nem tört héjjába az illetőnek, akinek szerelmét valaki fel akarja ébreszteni, hajszálát és körömdarabkáját, vagy néhány csepp vérét beleteszi, azt egy kereszteletlenül elhalt gyermek sírjára helyezi, vagy biztonság kedvéért ott napkelte előtt elássa, akkor szerelem gerjed az illetőben iránta. Ezt meg lehet tudni, ha elásás után harmadnapra kiemeli a tojást és annak héjjában nedvességet talál.”
Hajdúnánási gyűjtésben található a fekete tyúk lidérc babonája:
„A lidércről azt tartják, hogy ha fekete tyúknak az első csirkéje fekete lesz és annak is fekete csirkéje kél, annak a tojását a hóna alatt ki kell keltetni s a lidérc az ember szolgálatába áll.
Ha pedig az ember nem várja meg míg kikél, a lidérc nem hagyja nyugodni az embert.”
Szintén nánási gyűjtésekben jegyezték fel azt, ha egy fekete kakas kukorékol az gyászt jelent.
A halál jelképi megjelenítése a fekete pillangó is: "Ha valaki fekete pillangót lát először elpusztulni tavasszal, meghal abban az évben.”
A magyar hiedelemvilágban is említésre kerülnek a fekete kutyák, amelyek az egyszerű paraszti gondolkodás szerint a gonosz lélek/szellem testet öltött alakja – ugyanúgy, mint a fekete holló-, valamint a rontó szellem megtestesítője – mint a fekete ló is.
A fekete kutya megjelenik természeti babona jelképeként: „a fekete kutya a villámot behozza a csűrbe.” és a hűtlenség retorziójaként is „házasságtöréskor a férfi elrothad, és holta után feketekutya mardossa bűnének társnőjét.”
A magyar népi hiedelemvilágban a legtöbbet emlegetett fekete állat, a fekete macska.
A hazai gyűjtések során az egyik legérdekesebb megjelenítés a fekete macskával a láthatatlanná levés képessége. (Gyűjtés helye: Egyházaskozár 1950-51)
:
„Tiszta feketemacska, megfogják, kiviszik a határba, ahol keresztes út van. Vizet viszen magával, bográcsot és fedőt, akkor tüzet rak, mielőtt tüzet rak, kijelöl egy nagy kört, ott tüzet
rak, bográcsot ráteszi, ezt a vizet főzi, mikor forr, akkor beteszi élve a macskát és mindjá lefedi
a fedővel és ezt a macskát addig főzi, míg a macska szét nem megy. Éjfél előtt kell megtegye.
Arra kell figyelmes lenni, [...]hogy másra nem nézhet, csak a macskára. A vizet leönti a tűzre
[...]S akkor kezdi venni k a csontokat a szájába. Nézi megint a tükörbe, addig veszi a csontokat
a szájába, amíg nem látja magát a tükörben. A csonttal elvesz bárkitől bármit, a másik nem
vesz észre semmit.”
Valamint: „Vegye a fekete macska első fekete fiát, azt főzze meg bal szivinél van egy porczogó, ezt vegye be a szájába, ekkor láthatatlanná lesz, s a pénzt elszedheti.”
BOSZORKÁNYOK ÉS A FEKETE ÁLLATOK
A boszorkány tudományának megszerzése a magyar népi hiedelem szerint főként aktív tudomány volt, míg a táltosoké passzív – vagyis veleszületett tudás.
A babona úgy tartja, hogy a boszorkányok leggyakrabban éjfélkor a keresztúton sajátították el tudásukat, itt pálcával kört húztak maguk köré, amiből nem volt szabad kimozdulni még akkor sem, amikor pl. négylovas szekér, bika rontott rájuk, vagy felettük egy cérnaszálon malomkövet forgattak. Csak akkor válhatott boszorkánnyá, ha ekkor a félelmét legyőzte.
Egyes feljegyzések szerint a boszorkányoknak azért is volt fekete macskája, mert annak húsát ették, így a félelmüket szintén leküzdötték.
Sok helyen úgy tartották, hogy a boszorkányok éjfélkor a temetőben szerezték természetfeletti képességüket, vagy egy fára, kórószárra kapaszkodtak fel, akárcsak a sámánok, és már a (boszorkány)tudománnyal tértek onnan vissza.
Gyakoribb elgondolás a népi hitvilágban a családban „öröklés”: haldokló boszorkány kezét, ha egy fiatal rokona fogja meg, azzal átveszi a haldokló tudását.
A boszorkányságban a boszorkánylétért mindig tenni kellett, de ha egy boszorkány mégsem szerette volna a tudást, azt vissza is utasíthatta – ellentétben a táltossal, akik már tudással születtek és táltosként kellett élniük.
Az emberek a boszorkányoktól a régi korokban mindig is féltek, mert hitték, hogy szinte bármely állat képét fel tudják venni, és állat képükben bármikor rontást hozhatnak a ház lakóira.
A népi babonák szerint a boszorkányok főként macska alakját vették fel, ezért a paraszti kultúrában megfigyelhető volt, hogy éjjelente gyakran vasvillákat helyeztek el az istálló ajtajában, hogy távol tarthassák őket a jószágoktól.
Azt tartották, hogy a boszorkányoknak – általában - szarvuk volt, de azt, hogy ki a boszorkány, csak karácsonykor, az éjféli misén Luca-széken ülő láthatta meg.
A rontószellemet is sok esetben boszorkánynak nevezték, aki fekete macska képében, vagy fekete kutya és lóalakjában jelent meg a földön.
A hiedelmek szerint rontásától egy asszony csak úgy szabadulhatott meg, ha feláldozott egy fekete macskát, akit a ház udvaráról összesepert szeméttel együtt égetett el.
Egy maroslelei ráolvasás a rontásoknáL:
„Ennek a kisgyerőknek a szömverés mög nő maradjon se fejibe, se lábába, sä hasába, sömminémü porcikájába.Takarodjon a rút sebére, ahol a fekete állatok vannak.
A boszorkánysággal ugyanakkor nem csak a népi hitvilágban találkozhatunk.
Könyves Kálmán 1110 körül jegyzett törvénykönyvének 57. számú cikkelyében olvasható az a mondat („De strygis vero quae non sunt, nulla amplius quastio fiat”), amelyet sok történész úgy értelmezett, hogy a bölcs király betiltotta a boszorkánypereket, mert nem hitt a boszorkányok létezésében. Ez további kutatások alapján téves megközelítés. A középkorban többféle boszorkányban, démonban és más természetfeletti lényben hittek az emberek, az idézett passzus pedig nem a hagyományosan értett, „valós” boszorkányokat, hanem az ún. strigákat említi. A strigákhoz hasonló átváltozásokra nem képes, ugyanakkor gonosz varázslatokat végző, termésrontó, tejapasztó, általában nőnemű boszorkányokat a korabeli hivatalos nyelv maleficáknak és veneficáknak nevezi, akik létezését nem tagadták.
Könyves Kálmán király törvénykezése egyértelműen kimondja: „a bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék a törvény eleibe”.
A 16-18. századi boszorkányüldözési hullám az 1700-as években Magyarországra is elért, de - köszönhetően Könyves Kálmán törvénykezéseinek – vagy inkább az iránti tiszteletnek- jóval kisebb intenzitású volt, ritkább volt a végrehajtott halálos ítélet és az egyház sem vállalt akkora szerepet a perekben, mint nyugaton.
A legjelentősebb magyarországi boszorkányper az 1728-as szegedi per, ahol 14 embert égettek meg a pör során.
A FEKETE MACSKA
A történelem során a fekete macskát mindig is mítoszok és babonák kísérték, a velük való kapcsolódás már a korai civilizációkra is visszavezethetőek.
Az ókori Egyiptomban a macska a mindennapi élet része volt, aki távol tartotta a kígyókat, egyéb kártevőket. Így, ha valaki egy macskát megölt, azért halálbüntetéssel lakolt.
A fekete macska egyaránt volt a termékenység jelképe és isteni szimbólum, gondoljunk csak a fekete macskaként megjelenített Básztet Istennőre.
A görög mitológiában Hekáté, az alvilág istennőjének attribútuma és segítője is a fekete macska.
A 13. századi Európában a fekete macska az okkultizmus jelképe, melyek a boszorkányokkal egyetemben veszélyt jelentettek az ókeresztény egyházra.
Európában az ókeresztény egyház együtt élt a boszorkány hitvilággal, de amint az egyház hatalomra került, az emberek „hittérítésében” a boszorkányokat közvetlen vetélytársként látta.
IX. Gergely pápa 1233-i egyházi dekrétumában, a „Voxin Rama”-ban a fekete macskákat a Sátán (ördög) inkarnációjának nyilvánítja ki.
A „Voxin Rama” kihirdetése voltaképpen az inkvizíció és az egyház által jóváhagyott eretnek és boszorkányüldözés kezdete, amellyel eredetileg csak Németországban akarták az eretneknek nyilvánított luciferánus kultuszt visszaszorítani, de végül az üldözés egész Európában elterjedt.
A boszorkányok mindig is tisztelték a természeti világot, mélyen tisztelik a növényeket és az állatokat. Az egyház az ember és állat közötti kapcsolódást „ördöginek” titulálta és –főleg nőket, akik fekete macskával voltak – gyanúsnak tekintették minden esetben.
A korai keresztények szemében a fekete macska fenyegetést jelentett, mivel öntörvényű, behízelgést nem ismerő természetüknél az általuk boszorkánynak titulált nőkhöz hasonlítja. Ennélfogva az egyház a független, önálló nőket és állatokat nem tűrte meg.
A középkorban a fekete macskákkal szembeni félelmek be is igazolódtak, hiszen a boszorkányüldözés a fekete macskák tömeges begyűjtését látványos elégetésükkel az egerek és patkányok túlszaporodásával a bubopestis járványt a fekete macskák hozták az emberekre
FEKETE MACSKA A TENGEREN TÚL
Amerikában a fekete macskával kapcsolatos babonák az európai kivándorlókkal „érkeztek”, amely kapcsán a boszorkányok és macskák üldözésének legjelentősebb eseménye a salemi boszorkányperek, ahol több mint 200 embert vádoltak meg boszorkánysággal, 19 embert akasztottak fel és 1 ember kínoztak meg. Érdekesség, hogy az a perben elsőként megvádolt „boszorkányok” rejtélyes viselkedése (fetrengés-hallucináció) tulajdonképpen a mérgezéses tünetekre jellemzőek, amelyet vélhetően anyarozs fogyasztása okozott.
Napjainkban is sokan félnek a fekete macskától, annak ellenére, hogy az ősi babonáknak nincs valós alapjuk.
A fekete macska és boszorkány ma leginkább közkedvelt jelmezként, dekorációként jelenik meg, farsang, de főként Halloween idején. Sajnálatos tapasztalat, hogy ez időben a fekete macskák nagyobb kockázatnak vannak kitéve a rosszbánásmódnak – sőt a Halloween idején a kegyetlenségnek is.
FEKETE KUTYA
A fekete kutya (Black Dog / Black Shuck) legendája elsősorban az angolszász területeken élő legenda. Az első ismert írott szöveg , amely egy Black Shuck-ot (az óangol „scucca” vagy „ördög” szóból) ír le Angliában, 1127-re nyúlik vissza Peterborough városába.
A legendák a fekete kutyát minden esetben zooform lényként, vagyis természetfelettiként ábrázolták, mint hús-vér élőlények.
A leírások szerint azonos jegyek a nagy termet, az izzó vörös tekintet, a félelmetes fogak, a
fekete loncsos bunda, kén szag, esetenkéntkiálló agyar, kénes szag.
Természetfeletti létükre utal, hogy képesek pillanatokon belül elő tűnni vagy eltűnni, akik csak bizonyos helyeken fordulnak elő, mint pl. temető kert, erdei utak, folyópart.
Az emberhez való viszonya ellentmondásos, egyes feljegyzések szerint magányos nők mellé
szegődtek mintegy védelmezőként, de kiszemelt áldozatukat meg is támadták.
Kétségtelen viszont, hogy a fekete kutya legenda köztudatban való fennmaradását Sir Arthur Conan Doyle műveinek is köszönhetjük.
A fenti feljegyzés a Memento Mori 2022. április 9-i „Fekete Állatok” előadásán hangzott el, ahol az előadás a rendezvényre meghívott és annak bevételével támogatott szervezetek – a Poe Macskái, a Mindent Állatért Alapítvány és a Segítő kezek az Állatokért Alapítvány –kerekasztal beszélgetésével zárult, ahol a fekete állatokkal kapcsolatos jelen idejű tapasztalatokról és problémákról beszéltek a meghívott szervezetek képviselői.
Felhasznált anyagok:
Czakó Elemér (szerk.): A magyarság néprajza
Ortutay Gyula: Magyar néprajzi lexikon
Balassa Iván - Ortutay Gyula: Magyar néprajz
Magyari Zoltán: Népmondák a Fekete Kőrös völgyében
Pócs Éva: Magyar ráolvasások II.
Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok
Ethnographia, 54. évfolyam (1943)
Ethnographia, 94. évfolyam (1983)
https://allthatsinteresting.com/black-shuck
https://mythus.fandom.com/wiki/Black_Shuck
https://hyperallergic.com/574188/black-cats-mythology-black-panthers-iww
