Remélem nem minden ígéretem teljesül úgy, mint a mostani. Már két éve is lehet annak, hogy beharangoztam a Clan of Xymox-interjút. Bátorkodtam ezt azért, mert Ronny személyesen biztosított minket a pozsonyi koncerten arról, hogy válaszol kérdéseimre. Már rég lemondtam az egészről, amikor egészen váratlanul levelet kaptam.
Különösen sok német és angol szaklap foglalkozik a Xymox-al, rendkívül népszerűek szerte a világban. Én elsősorban a múlt és jelen olyan kérdéseit feszegettem, amit máshol még nem tettek fel.
Tajtékos Lapok: - Olvastam a megalakulásotok történetéről. A 4AD kiadónál kezdtétek. Gondolom csodálatos érzés lehetett olyan zenekarok mellé beállni, mint a Dead Can Dance vagy a Cocteau Twins. Van ebből az időszakból olyan különleges élményed, amire szívesen emlékszel?
Ronny Moorings:: - Amikor reklámoztam a "Subsequent Pleasures"-t az alapítóvárosunkban Nijmegen-ben, hamar kitaláltam, hogy a Cocteau Twins játszott a Droonroosje-ben azon az estén, szóval látnom kellett őket. Maradt még bőven időm, így elhatároztam, hogy eszek valamit a kedvenc Cafémban a De Plak-ban. Mialatt ettem a vacsorámat, hallom, hogy angolul beszélnek egy másik asztalnál, ami felkeltette az érdeklődésemet, talán ez a páros a Cocteau Twins? Bármiféle hezitálás nélkül odamentem az asztalukhoz és feltettem nekik mindenféle kérdést. Õk nagyon udvariasan válaszoltak, de közölték, hogy õk nem a Cocteau Twins, hanem a zenekarukat Dead Can Dance-nek hívják és ha akarom felírnak a vendéglistára, amit én természetesen nem utasítottam vissza. Visszafelé odaadtam nekik a "Subsequent Pleasures" egy példányát, hogy hallgassák meg. Látva a DCD-t teljesen magával ragadott, épp-úgy, mint a Cocteau Twins. A fellépés után bátran bementem az öltözőjükbe ittam néhány sört mindkét együttessel, éreztem, itt mindannyian zenészek vagyunk. Jókat beszélgettünk, vagy legalábbis megpróbáltuk, mert Robin Guthrie-nek a Cocteau Twins-ből igen erős skót akcentusa volt. Megfogadtuk, hogy tartjuk a kapcsolatot és elbúcsúztunk. (Valójában, gyakran meglátogattam Lisa-t és Brendan-t Londonban és elég jól megismertem őket.)
- Láttalak játszani benneteket a Creatures albummal Pozsonyban. Ez egy kis klubban volt 300 emberrel. Úgy láttam, nagyon élveztétek a koncertet, háromszor is visszajöttetek. Ti mindig a maximumot nyújtjátok, vagy akkor különösen élveztétek a koncertet?
- Mi mindig 100%-ot nyújtunk a fellépéseinken és nem érezzük, hogy kevesebbet kellene.
- A koncert után lejöttetek a rajongók közé, italoztatok és táncoltatok. Meglepő volt, nem származtak már ebből nehéz pillanatok?
- Megpróbálunk beszélgetni a rajongóinkkal, mert fontos számunkra meghallgatni, hogy ők mit gondolnak, mindig jó visszajelzést kapni az emberektől. Általában szeretünk kimozdulni, így ha van klub a fellépés után, az idő nagy részét "kilógjuk". Semmilyen kínos esemény nem történt még velünk.
- Ha Hollandiáról hall az ember, a tulipán, a malmok és a kender jut eszébe. Mivel tudnád kiegészíteni ezt a sort, ami
fontos számodra?
- Egyik sem a felsoroltak közül, én csak úgy általában a szeretem a várost, ahol a barátainkkal együtt élünk.
- Szeretem a Xymox-ban, hogy minden albumában képes megújulni. Azt gondolom a Creatures-ről, hogy érezhető benne némi nosztalgia a The Sisters Of Mercy "First and Last..." albumából. Igaz ez?
- Nagyjából egy időben kezdtünk, így én feltételezem, hogy mindössze ez az, ami közös bennünk. Lehet, hogy mivel mindkettőnknek mély a hangja, az emberek összehasonlítják egymással. Amikor magasabban énekelek, biztos, hogy egy másik együttest említenek, természetesen ez csak azt mutatja szerintem, hogy a zenénk önmaga marad.
- Az új album témája az emberi kapcsolatok, a bonyolult szerelem és a barátság körül forog. Honnan merítitek az inspirációkat?
- Gyakran szerzek inspirációt egy egyszerű dallamból, amely a képzeletemet megmozgatja és vizualizálni tudok néhány hangzásvilágot és egy irányt amire továbbépíthetem a többi hangot. Ahogy mindez rendeződik, hangkollázzsá alakul, kijelöli magának az utat. Talán néhány szó illeszti össze az akkord-struktúrákat, így teszek szert ötletekre ahhoz, amit írni akarok. És fontos, hogy milyen szavak illenek az addig megalkotott atmoszférába, milyeneket idéz elő az én érzelmi világom. A dalszövegek leginkább a saját élményeimen, tapasztalataimon alapszanak vagy amiket magam körül láttam és természetesen, amikor azokra a dolgokra gondolsz, amiket megéltél, nagyon sokat tudsz írni róla.
- Olvastam rendezvényetekről, a GothAM partyról. Beszélj részletesebben kérlek erről!
- Mialatt az új albumon, a "Notes From the Underground"-on dolgoztunk, beültünk egy éjszakára egy bárba, panaszkodva egy kicsit Amszterdamra , ahova egyetlen együttes sem jön el, amiket szeretünk. Azon az éjszakán elhatároztuk, hogy szervezőkké válunk. Az első GothAM fesztivál a Paradiso-ban március 10-én volt és váratlan sikerrel teltházas volt. Az összes fellépő együttes baráti együttes volt, akikkel korábbi turnék alkalmával találkoztunk, így nem volt nehéz kapcsolatba lépni velük. A siker miatt folytatjuk a szervezést - félévente egyszer a GothAM fesztivált. Közben a Clan of Xymox ismét bővült két új taggal, Paul gitározik és Denise szintetizátorozik. A hazai sajtó teljesen felvillanyozottá vált, olyan címszavakat nyomtatva, mint A GOTH VISSZATÉRT vagy GOTH ÚJJÁSZÜLETÉS: mi nem tudtuk elhinni, amit olvasunk, ez majdnem olyan volt, mintha felébresztenénk Hollandiát egy hosszú téli álomból. Most már nincs okunk panaszra ezek után. Talán a scene olyan nagy lesz, mint amikor elkezdtük, talán a mostani idők ismét alkalmasak erre.
- Mit csináltok akkor, amikor nem zenéltek?
- Éljük az életünket, megpróbálunk önmagunk maradni, amúgy mindig az együttessel vagyunk elfoglalva.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
