Talpig feketébe öltözött, extrém egyéneket bizonyára mindenki látott már. Könnyű (szánakozó szemöldök-felvonás kíséretében) felületesen lerendezni őket pár kategorikus „hülye rocker”, boszorkány vagy „kriptaszökevény” jelzővel. Ideje kibogozni a sötét szálakat: nem csavarodtak bele a függönybe, nem borult rájuk a festékes-polc, és nem ők a helyi baltás gyilkosok. Nyugat-Európa nagy részével ellentétben hazánkban kevesen tudják megkülönböztetni az egymással szimbiózisban élő számtalan szubkultúrát és képviselőiket.
Az emberek többsége a másságot, különbözni vágyást negatívnak tartja, pedig a „deviáns” minősítés nem egyenlő a „deviáns viselkedéssel” (amely hagyományosan alkoholizmust, drogozást, öngyilkosságot és bűnözést jelent).
Nem kellene társadalomellenesnek tartani a dominánstól eltérő életformákat. Ma már annyi impulzus ér minket, hogy sémákat, és sztereotípiákat használunk, és a felületes általánosításokból kilépéshez túl nagy energia kell, hiszen tanulmányozni kellene, amivel nem vagyunk teljesen tisztában. Ezért is olyan gyakori a szelektív észlelésből fakadó automatikus diszkrimináció.
A dark szubkultúra eredetének két ága van, az egyik az amerikai, melyben a Billy Idol zenekara alapján létrejövő „X generáció” jelentette az első mérföldkövet; Ronald Reagan elnök bizakodó jövőképével szembehelyezkedve, a beat stílus jegyeivel és életstílusával.
A másik: az európai, ahol a dark-goth stílus az elhaló (és már újat nem nyújtó) punkból, azon belül is az értelmiségből fejlődött ki, annak dühe és rombolni vágyása nélkül. Az „oi, oi, oi” -t felváltották az érzelmek, filozofikusabb gondolatok – a fiatalok nem tudtak olyan gyorsan lépést tartani a megváltozott társadalmi-gazdasági folyamatokkal, megzavarodtak és kapaszkodókat kerestek.
Megjelentek az „új romantikusok”, akik a durva punk ellen kardoskodó, stílusos és művelt réteget jelentették, de emészthetősége miatt a műfaj hamar túl populáris lett, ami kizárta alternatív voltát, s az igazi szubkultúra-tagok kiközösítették a „poseur”-öket a dark színtérről. Ám végül létjogosultságukat mégis nekik köszönheti az alternatív világ, hiszen olyan ügyesen aknázták ki a médiában rejlő lehetőségeket, hogy ezek révén épült be a köztudatba: született egy réteg, amely felváltotta az ápolatlant igényesre, a közönségest pedig értékesre. Mára már összeolvadtak a korábbi romantikusok a makacs ősarcokkal, és együttesen alkotják a dark-goth szcénát.
A „gothic” szó szubkulturális eredete bizonytalan, a legvalószínűbb párhuzam a középkori sötét gótikával vonható: elmélyült gondolatok jóról, rosszról, életről és halálról, a dekadencia izgalmával fűszerezve. Motívumvilága a 19. századi romantikából ered leginkább: fantasztikum és misztikum, érzékenység és érzelmek, morbid humor és a spleen (világfájdalom) életérzés.
A dark-goth palettán megtalálhatóak archaikus korok utalásai is, kezdve a kelta és germán kultúráktól (pl. vallási elemek) a viktorianizmusig (pl. öltözködés, kellékek), de Egyiptom jelképei (pl. ankh) és sminktechnikái is ide tartoznak. Eleinte együttesek behatárolására használták a kifejezést, majd az egész zenei irányzatra, végül a teljes szubkultúrára, hiszen a goth beállítottság és zene szinte egymásból fakad.
A „dark” gyűjtőfogalom, melynek egyik válfaja a goth stílus, és amely a sötét világlátásból, jelképekből, dalszövegekből és az öltözködésben domináns fekete színből ered.
A fekete szín problematikája, hogy automatikusan a halálhoz kötik az emberek, ami viszont tudat alatti félelmet, tartózkodást generál. Nem volt ez mindig így, például IV. Fülöp udvarában a színes ruha tabunak számított, a nemesség színe a fekete volt, Merész Károly herceg pedig kötelezte az arisztokráciát a sötét színekre, s a gálaruha is csak fekete lehetett. Véleményem szerint ma arról van szó, hogy izolálódni szeretnének a társadalomtól, ki akarnak törni a színesen gomolygó, állandóan változó trendi világból, ahol szinte Bibliaként tekintenek egy-egy magazinban olvasott szezonális divatszín-tippre, ahol kinéznek, ha nem a többségnek akarsz megfelelni (ami individuálisan lehetetlen és felesleges is). Funkcióját tekintve önkifejező és identitás meghatározó, illetve adott közösségi hovatartozást jelez, mely magában hordozza antidivat voltát.
Tény, hogy a fekete kapcsolatba hozható a halállal (bár ez kultúrafüggő, pl. a keleti kultúrákban a fehér a gyász színe), de a látszólagos érzéketlenség valójában túláradó érzelmességet takar: a gótok többnyire szelíd, magukba forduló, miérteket és hogyanokat kutató, filozofikus alkatok. A társadalmi nyomás, a rossz családi viszonyok és a meg nem értettség is lehet a dark szubkultúrához való vonzódás alapja, gyakori a művészi ambíciókkal rendelkező tag, akár több területen is, pl. irodalom, képzőművészet, zene (bár csupán attól, hogy nem értenek meg, még nem vagy művész).
A feltűnő kinézet nem kritérium a goth szubkultúrában, sőt, főleg a felnőtt tagok szerint pont a túláradó extravagancia vonja el a figyelmet a lényegről, és hiteltelennek titulálják a szaténba, csipkébe és lakkba bebábozódott és szimbólumokkal teleaggatott egyedeket (ők a „goth-wannabes” kategória). Ettől függetlenül ez az egyik központi eleme a goth réteget kiszolgáló boltoknak, melyek egyre jobban kinövik magukat, főleg az online üzletek térnyerése figyelhető meg. Minden eladható: művér-kapszula, koporsó alakú ágy és táska, vámpírfog-cumi, felszerelhető angyalszárnyak, denevér alakú konfetti, becsatolható fekete-fehér műhaj, és persze végeláthatatlan mennyiségű különleges ruha, cipő és kiegészítő.
A mainstreammel ellentétben itt nincsenek aktuális divatok, a goth repertoárban csak a fekete, bordó és sötétlila színek szerepelnek, kiegészítők terén pedig kizárólag az ezüst szín. Az anyagok sem változnak: szatén, csipke, tüll, bőr vagy lakk – mindig az igényes extravagancia a cél. A nők kihangsúlyozzák nőiességüket, gyakori viselet a fűző és a hosszú szoknya.
A legmeghatározóbb elemek az állandó közösségépítést biztosító koncertek, táncos és művészeti estek, amelyeken gyakoriak a kiállítások és performance-ek is. Az események között pedig nagyrészt az interneten tartják és építik a kapcsolatot egymással, amelyre hazánkban egy igen népszerű honlap, az ld50.hu nyújt lehetőséget: alkalmas fórumozásra, önkifejezésre, kép- és adatfeltöltésre, illetve bárki biztosan számíthat a tagok azonnali segítőkészségére és megértésére, bármilyen kér(d)ését illetően.
Találhatunk itt party-ötleteket, zenei és kulturális híreket, valamint beszámolókat is.
Az irodalmibb köntösbe bújtatott hivatalos magyar dark site-on, a gothic.hu-n pedig a témával kapcsolatos írásokat, ajánlókat és képeket böngészhetünk.
A darkoknak megadatik az a kohéziós élmény, a valahova-tartozás önmagukért való varázsa, amire mindenkinek szüksége van, bár – kétségtelen – ezt a legnehezebb elérni, és kialakítani.
Forrás: PR Herald
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
