(Eszméletlen)ül a melegben.
(Avagy próza és imádság a hűvös időkért)
Nem vagyok mediterrán alkat. Ezt is bizonyítja, hogy nyáron a sötėt szoba oltalmazó vėdelmėbe bújok. Napfény, forróság, zsúfolt strandok... ez nem az én világkėpem, mondhatni hogy ilyenkor nappal, szinte ki sem mozdulok. Mintha valami ufó támadástól tartanėk, ahol a lézerágyúikat azonnal rámirányítva szénné égethetnének.
A helyzet siralmas kb estig, mikor valami féle spirituális csend és béke ereszkedik a hold jöttével ( a hűs fuvallatról ne is beszéljek).
Sőt, a testi örömködés is jobban esik, nem lesz az ember matricaüzemmódban összeragadva.
A hallás élesedik, minden érzékszerv felerősödik, az elme megnyílik.
Azt gondolom, hogy a pokol ės a forrósåg egy perverz párosítàs, főleg a mazohista egyėneknek kedvező.
Tehát az agyi kapacitásunk frissen tartàsára csak a hűvösebb áramlatok ébresztő, kellemes érzete tud alkalmas lenni.
Mėg a jėghideg csapolt sör sem tud ilyenkor hosszú távon enyhülést adni.
Olyan ez, mint egy egyèjszakás kaland, ami után újra magányosan ébredsz ( és kitudja melyik nemnek milyen "meglepetést" tartogatnak az utórezgések.
Tehát, nem hogy mediterrán alkat nem vagyok, de egyenesen mennèk az őszbe a nyár kihagyásával sőt! Engem nem zavar a tėl jeges érintėse sem, a "kuckózås" forró teåval, hosszú beszélgetések. Vagy csak a dermedt, jégvirågos csend...
Azt mondják az okosok, hogy a depresszió erősödik ha a napfény egyre kevesebb vagy a nappal egyre rövidül. Ez megint azokra igaz, akik nem tudnak önmagukkal mit kezdeni, nincs belső elfoglaltsåguk.
A nyüzsi és az örökös mozgás szerelmesei, és ahogy korlátozva érzik magukat, befeszülnek, leblokkolnak, mivel kénytelenek lesznek egyedül maradni a gondolataikkal,és a valósággal.
Azėrt azt elmondanám, hogy valahol a nyár hőségadta pillanatait, egy részről tudom pozitívan szemlélni, mivel erősíti a vágyamat a nyugodtabb és hűvösebb áramlatok utàn, tehát a beteljesülés fokozásàt a várakozás öröme jelenti.
Tini koromban sem volt ez máskènt, bakancs és fekete ruha ( most sem sokkal különb az öszkép)viselésęre sem a nyár a legmegfelelőbb.
Ma 34 fok volt árnyékban, èn egy 21fokos raktárban dolgozom, ahol télen ( igaz csak a munkaterületen, az irodàban nem). Akàr fagypont is lehet, És kèpzeljétek nem zavar! imádok felöltözni csubakka jelmezbe! ( na jó ez túlzás) de hát legalább mozgásra ösztönöz.
Azt gondolom, ez a "vámpír ember" alkat,aki a sötét és hűvös világban érzi jól magåt, de minimum valami szűrt, fehéres napfényben, várva míg az emberi zsibogàs alábhagy. Olyankor kinyitom a szárnyaim és belerepülök az élyszaka ölelő mégis hűvös karjaiba életre keltve valami emelkedettebb mélyebb, szellemi erőt.
Mert nem vagyok mediterrán alkat...
