Az írás 2018. január 10-én jelent meg, Bowie halálának ötödik évfordulóján most újraközöljük.
Aznap kifordult magából a világ. Azok a fák a ház előtt, amelyek mindig susogtak valamit, most néma gyászban hajladoztak. A kikötőben a hullámok úgy verték a partot, mintha ki akarnának törni a medrükből, hogy a part legyen a víz, és a víz legyen a part.
Korán ébredtem, emlékszem, gondolkodtam, mivel tölthetném a napot. Járjam az üzleteket vagy maradjak otthon? Végül úgy döntöttem, sétálni megyek. A legvastagabb sálamat tekertem magam köré, január volt, csípős hideg. Az óceán és az ég egyforma szürkébe borult, csak néhány fehérebb foszlány jelezte, hogy a felhőkön túl süt a nap. Beszívtam a jeges levegőt, de kiengedni már nehezemre esett, mint aznap mindent. Ez volt az első ilyen nap, de tudtam, hogy ezentúl mindegyik ilyen lesz, ezentúl minden más lesz. Mert a part a víz, és a víz a part.
Megszokom majd, hidd el, de már soha semmi nem lesz rendben így, hogy Te, aki mellett az lettem, aki vagyok, már nem vagy a világon.
fénykép: Tony McGee
Amióta zenét hallgatok, tudtam, hogy majd egyszer, még az én életemben el fog jönni ez a nap. Amikor szembesülnöm kell David Bowie halálának hírével. Hiába jelent meg nem sokkal korábban a Black Star album, amelyen meghallgathattuk a Lazarust, a művész saját ars moriendijét, mégis váratlanul ért. David Bowie nincs többé, nem alkot többé. A világ nélküle mintha már nem lenne ugyanaz. Akkor így éreztem, ez ihlette fenti írásomat. Két év eltelt, és rájöttem, a kérdés talán mégsem az, mi lesz, hanem hogy mi lenne, vagy mi lett volna nélküle.
Az életművét bemutató kiállítás kapcsán készült filmben egy rajongó osztja meg legfontosabb élményét Bowie-ról. Amikor 1972-ben egy tévéműsorban előadta a Starmant, addig tabunak számító androgün, földönkívüli megjelenésével, színes, testhezálló ruhájával és sminkjével igazolta azokat a fiatalokat, akiket támadás ért külsejük miatt, vagy éppen nem is merték azt viselni, amit igazán szerettek volna.
Bowie tulajdonképpen legitimizált egy újfajta ideált. Londonban az egykori Billy’s majd Blitz klubban a Bowie’s Nightokon a fiatalok kifestették az arcukat, elmúlt századokat idéző vagy éppen futurisztikus ruhákat öltöttek magukra, fiúk és lányok egyaránt. Bowie stílusa, pontosabban stílusai megalapozták az új romantikát, egy szubkultúrát, amelyből világhírű és szintén meghatározó zenészek és egyéniségek kerültek ki. Ez mindössze egy mozzanat, hiszen számtalan ponton jelenik meg hatása az underground és populáris kultúrában, számtalan műfajban. Annyi mindenben ott van, amit hallgatunk, nézünk, olvasunk és viselünk. Ennek ellenére űrt hagyott maga után. Olyan űrt, amit hálával és köszönettel tölthetünk meg, valamint Ziggy Stardust, a Vékony Fehér Herceg és társaik legendáival.
