110 esztendeje ezen a napon hunyt el Georg Trakl, német expresszionista költő.
„Az enyészeté minden, a rothadásé, az elmúlásé, a pusztulásé, elégésé, kihunyásé, széttörésé, minden letűnőben és távozóban: beomlott kunyhókban fekete szárnyakon röppen föl a rothadás, a fehér tavak fölött elhúztak a vad madarak, sírjaink fölé az éj széttört homloka hajol; a szent húsa izzó roston olvad szét, a falakon kihunytak a csillagok, a szőnyegből a sírok csontjai kelnek ki, beomlott keresztek hallgatása a dombnál, a legelők alatt a tó és bánat pestises sóhajaival telik meg, az erdő halkan hunyja le barna szemét, mikor a magányos csontos kezéből kihullik mámorittas napjainak bíbora; az éjen langyos, tömjéntől sárgult párnákon válnak szét a szeretők sóvár tagjai.”