Főoldal

Idővel és számokkal mindig is bajban voltam, sűrű a múlt. Néhány dátum azonban mély barázdát szántott belém, ilyen 1997. június 11-e is, életem egyik legjobb koncertjét ugyanis ekkor volt szerencsém megélni, Nick Cave akkor adta nevezetes Erkel Színházas előadását, nem is egyet, az érdeklődésre való tekintettel egyből duplázott. Pénzem egy szál sem akkor, de kedves barátném egész egyszerűen befizetett: "erről nem…»

2018. 06. 23. – 07:53
írta:
Gelka
Nick Cave: Let Love In

A tűz és zaj éjszakáján találtam rá Vad harangok zúgtak az égen Attól a perctől tudtam Halálom napjáig szeretem majd őt És ezer könnyet csókoltam szét A mindig váltakozó Bánatok hölgye ő Olykor koldult Olykor lopott Olykor másnapra rejtett bánatok Egy végtelen éjjelen Ezüst csillag ragyogott fenn És a kápolna harangjai csilingeltek Szeretsz-e engem? Úgy ahogy én szeretlek? Azért kaptam meg őt, hogy rendbe hozzon…»

2018. 06. 21. – 05:21
írta:
eszterit

Rimbaud csészéjéből vadméhek isznak: naplopó szárnyas dandyk, hangos korhelyek. Afrika faistenei csak nézik őket, s arcuk, akár egy tuskó, hosszában megreped. A vadkölyök sehol. Csak egy nadrág a házban, s nagy tételben a csönd, az ostoros magány. Fegyvert árul talán ma is a sivatagban? Lángszórót, tankot, száján és hasán okádó ágyút, mely a versnél szilajabban üvölti, hogy minden…»

2018. 06. 20. – 04:16
írta:
Gothic.hu