A Void Ov Voices-t 2006-ban azért alapítottam, hogy rituális zenét hozzak létre a pillanatnak, hogy csak élő előadásokat játsszak, miközben megragadom a tér és a helyszín energiáját és az időbe való beavatkozást.
Először 2008-ban utaztam Libanonba, egy konkrét okból: hogy meglátogassam a Trilitonokat és a baalbeki óriási monolitokat. Mély benyomást tett rám az ősi civilizációk mérnöki technológiájának színvonala és az egész terület intenzív, mágikus hangulata.
Régóta lenyűgöznek az ókori romok, a történelem előtti helyszínek és a monolitok. Az elmúlt évtizedekben számos ilyen helyen jártam szerte a világon. Mindig éreztem ezt a nagyon különleges fizikai energiát az ősi romok között, ami érdekes módon megnyitotta a képzeletemet és a lelki szemeimet. Emellett ezek az építmények mind egy elfeledett, fejlett technológia és civilizáció nyomai. Ráadásul ezek a kőtömegek gyakran asztrológiai eseményekkel és szent geometriával összhangban fekszenek.
A baalbeki trilitonok számomra rendkívül különlegesek, mivel a római kor előtti technológiáról tanúskodnak, egy olyan technológiáról, amely képes volt egyenként körülbelül 900 tonnás kőtömböket felemelni és szállítani (ami körülbelül 900 VW Golf súlyának felel meg, de egyben!). Maga a szállítás ma még a mi csúcstechnológiánkkal is óriási kihívás lenne, ha egyáltalán lehetséges.
Baalbekben van egy hatalmas, ilyen méretű kövekből álló fennsík, amelynek tetejére a rómaiak építették a híres Jupiter-templomukat, amelyet a világ egyik legnagyobb római építményének tartanak.
Baalbeket az ókorban a Nap városának nevezték, és talán lenne egy elméleti kérdésem: lehet, hogy köze van a Bábel tornyának történetéhez?
Sok történet és elmélet kering ezekről a misztikus helyekről. De ezek a kövek a történelem során csak álltak és vártak ott az időben és a térben. És ott is maradnak a végsőkig...
Az, hogy a felvételek a lehető legközelebb kerüljenek ezekhez az egyedülálló struktúrákhoz, mindig is beindította a gondolataimat.
Amikor végül a baalbeki „Dél Kövének” tetején szabadtéri felvételt készíthettem, egyfajta transzba, meditatív lelkiállapotba kerültem, abban a hatalmas ősi energia fogadott, amely jelen van, és amely ezeken a felvételeken is megragadható. A zene maga is varázslatos több szinten, mivel átjárja az egész testünket, nem csak a fülünk érzékelésén keresztül.
a fotó 2024 június 9-én készült a Robotban (Szelevényi Gellért)
Ahogy teltek az évek, egyre többet kutattam Baalbek után. Magyarország egyik legjelentősebb festőjét, Csontváry Kosztka Tivadart (1853-1919) is mélyen megérintette ugyanez a libanoni hely. Amikor jobban beleástam magam Csontváry élettörténetébe, sok hasonlóságot találtam az ő és az én személyiségem és művészi filozófiám között. Mélységesen spirituális volt, mégsem volt vallásos. Gyógyszerész és tudós volt, aki csak középkorában kezdett el festeni, egy transzcendentális impulzus hatására. Feladta gyógyszerészi pályafutását, és élete hátralévő részében csak a művészetre és a festészetre összpontosított, hogy lelke vágyait beteljesítse, és nem más földi vagy egoista okból. Soha nem volt kiállítása, és soha nem állt szándékában eladni egyetlen festményét sem. Vegetáriánus lett, és a társadalom kívülállója. Élete vége felé még néhány haladó filozófiai írást is írt, amelyekben a kormányok és a világ vezetői mögött álló rejtett kezeket kérdőjelezte meg. Sajnálatos és jellemző módon csak évtizedekkel a halála után ismerték fel. Festményei feledésbe merültek, és a II. világháború után szinte eladták őket teherautók vászonborítására. Aztán egy árverés utolsó pillanatában valaki felismerte művészi értéküket, felvásárolta és megmentette ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket, ami maga volt a csoda. Csontváryt ma már minden idők egyik legkritikusabb és legjelentősebb magyar festőjeként tartják számon! Néha elgondolkodom, vajon mennyi felbecsülhetetlen értékű művészet tűnhetett el történelmünk sötét időszakában.
Mindenesetre Csontváry Kosztka Tivadar és Baalbek olyan mély inspirációt adott nekem, hogy 2012-ben úgy döntöttem, visszautazom Libanonba, ugyanezen romokhoz, Baalbekbe, hogy egy rituális felvételt készítsek, és megpróbálom megörökíteni ezt az energiát magamnak és örök időkre.
Az album borítójának ezt a ritka Csontváry-festményt választottam, melynek címe „Sacrificial Stone”. Ezt a szürrealista festményt is Baalbekben festette. Nem maradt adósom azzal, hogy a „Dél köve” ihlette, amely az ő látomásában a „Sacrificial Stone” lett.
Amikor először figyeltem meg azt a festményt, nem hittem a szememnek: a Void Ov Voices-ban hangtömböket használok ismételten, hogy egy hangfalat hozzak létre. Csontvárynál jobban nem is tudtam volna vizualizálni a zenémet ezen a gyönyörű festményen.
Nem voltam biztos benne, hogy valaha is kiadjam ezt a személyes hangfelvételt, de köszönöm barátomnak, Stephen O'Malley-nek, hogy az évek során erős inspirációt adott. Végre megtörténhet. (forrás: a Void Ov Voices Bandcamp oldala)
