A török hódoltság 150 éve kezdetén elnéptelenedett – egyetlen éjszaka alatt kitelepített – Budaörsöt gróf Zichy Péterné, született gróf Bercsényi Zsuzsanna népesítette be újra, mégpedig sváb telepescsaládokkal. A községet 1788-ban 1143-an, 1821-ben 3775-en, 1900-ban már 6104-en lakták, a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint. Folyamatosan fejlődő, virágzó település volt, egészen 1946-ig, amikor egy óriási törés következett be: itt kezdődött meg a magyarországi németek erőszakos kitelepítése. Az akkori lakosság 90%-át hurcolták el Németországba. Budaörs (Wudersch) sváb lakóinak temetője, az úgynevezett Ótemető a Templom térhez közeli (megközelíthető a Móricz Zsigmond körtérről induló 40-es jelzésű busszal vagy az 1-es számú főúton) utcácskában található. Az elsősorban a XIX. századból és a XX. század elejéről származó sírkövek alatt a kitelepítettek, illetve a mai lakosok egy részének elődei – Schillingek, Drixlerek, Riedlek, Herzogok, Schultzok, Ritterek, Michelbergerek, Weberek, Sattelbergerek, Pendlek, Winklerek stb. – alusszák örök álmukat. (szöveg: Budaörsi ótemető I., fotók: Gyimesi Ildikó)
