Kezdeném azzal, hogy felesleges lenne órákon át ecsetelnem, mekkora hatással bírt a The Damned az utána kialakuló gothic/deathrock műfajra. Az 1976-ban alakult punk zenekar az elsők közt finomodott post punk zenekarrá, ezzel egy óriási lavinát elindítva, melyből a gothic rock is kialakult. Ez a válogatás a zenekar születésének 20 évfordulója alkalmából 1996-ban látott napvilágot. Akkor aránylag hamar elfogyott, sokáig nem lehetett kapni, ám az Apollyon kiadó jóvoltából egy ideje újból hozzáférhető.
Mindenképp érdemes rá pár szót fordítanunk, hiszen az itt tiszteletükkel adózó bandák névsora több, mint figyelemfelkeltő. A The Damned nótákat feldolgozó 15 előadóból 14 amerikai, kakukktojás csak az ausztrál Ikon. A válogatás azért is nagyszerű, mivel az előadók többségének sikerült magukévá tenni a The Damned kultikus dalait, bár rá lehet ismerni az eredeti szerzeményekre.
Elsőként az Ex-Voto hallható az „Anything” című nótával, senki nem mondaná meg, hogy ezt a dalt nem ők írták, csodálatos gitártémák vonulnak fel benne, egy az egyben kaliforniai deathrock érzésű kompozíciót faragtak belőle. A „Wait For The Blackout” nóta a Wreckage tolmácsolásában szerezhet nekünk örömet, ugyanazon jókat tudom elmondani, mint az előző dalról, zseniális átirat. Az Ikon az „I Just Can’t Be Happy Today” dallal a „leggothosabb” szerzemény büszke gazdája lehet, a keserédes énekhang, és a hangulatos témák egy nagyon könnyed szerzeményt eredményeznek. Dinah Cancer (45 Grave) következik, a „Feel The Pain” című nótával, mely a legördögibb, igazi kriptaszagú átirat, a lemez leghangulatosabb tétele. Tőle nem is vártam gyengébb teljesítményt…”Street Of Dreams” a soron következő nóta, a Nice Boys tolmácsolásában. Ők meghagyták a zene punkos alapjait, csordavokállal lett kiegészítve, és egy csodálatos gitártémát is sikerült belecsempészniük. A „Dr. Jekyll And Mr. Hyde” című nótát, a kultikus Kommunity FK dolgozta át, ezzel a dallal már több helyütt is lehetett találkozni. Andalító, kissé borús szerzemény. Kellemes női énekkel operál a Stone 588, teljesen kifordították magából a „13th Floor Vendetta” című szerzeményt, zongorát, és kellemesnek ható gitárokat vonultatnak fel, és a végeredmény nem elhanyagolandó! A következő három banda, a Thanatos, Reverence, és a Kore melyek szintén nagyszerűen teljesítenek (az utóbbi női énekkel), de azon kívül, hogy jók, mély nyomokat nem hagytak bennem. A The Deep Eynde és az általuk átformált „Ignite” már szerepelt a banda egyik lemezén, most itt van ismét ez a remek nóta. Az egyik kedvenc goth bandám, a Second Skin is hallható a korongon, ők a „Nasty” című tételt formálták át sokkal punkosabb ritmusban, mint tőlük megszoktuk.
Psychobilly-s húrokat penget a The Wack Pack, de felettébb hangulatos dallá alakították át a „New Rose”-t, egy jó nagy szellentéssel a végén. Ismerős a hangja a Naked Agression énekesnőjének, de mivel infó nincs a bandáról, nem szeretnék puszta találgatásokba bocsátkozni. Vad, agresszív, kompromisszumnélküli punk nóta, őrlő tempóval, ezt hozták ki a „Machine Gun Etiquette”-ből.
Utolsóként a hosszúnevű Ghost Train & The Sorcerers Of Caffiene Revelation hallható. Dobgépes ritmusokkal, leheletnyi elektronikát is beleloptak a „Smash It Up”-ba. Igazi industrial-ba hajló batcave dalt kovácsoltak belőle, mely felettébb hangulatos, és élvezetes.
Ennyi lenne a tribute lemez, melyen 15 banda tette tisztelet, több- kevesebb sikerrel, de gyenge dalok nélkül. Érdemes meghallgatni!
(10/10)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
