„Csíkvári Péter fotó alapú képei a meztelen valóságot tárják elénk: a női és férfi alakok, a manierista testfragmentumok (Manierista kép) jelmez és ruha nélkül szerepelnek. Az eszményi állapotokhoz asszociált ruhátlanság mellett eszmei jelentősége van a pőreségnek. Az alakok identitás-kellékeik nélkül, hamis egofixációikat levetve kerülnek megjelenítésre, mindaz, amivel azonosíthatnánk őket feleslegesnek bizonyul. Ők maguk szerepelnek, no meg legfeljebb kevéske, festőien elrendezett drapéria, s ebben nem csak az esztétikum, hanem a számítógép apoteózisát kell látnunk.
Csíkvári klasszicizmusa esztétikai vágyak világa. Mesterséges földi paradicsom tökéletes környezettel, mezítelen emberekkel; ahogy annak lennie kell. Nagyszabású realista álom formalista realizmussal kivitelezve. Csillogóbb, kidolgozottabb és keményebb álom, mint a preraffaeliták puha elvágyódása volt. Igazi emberkép, - honnan jött és hová megy az ember. Hogy hová, az egészen biztos: az esztétikai tökély abszolút foka felé tart, ahol többé nem kell meghalnia, mert nem is volt élete. Közkeletű kifejezéssel virtuális szereplő volt csak, fantomszínész, a látvány pedig a felhasználó illúziója csupán. „ Készman József
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
