Cranes | Alison Shaw

A Beachland Ballroom egy 150 férőhelyes klub Cleveland keleti részén, egy bálterem, swing zenekarnak tervezett színpaddal, a 40-es éveket idéző előcsarnokkal és a falakon sok nosztalgiaplakáttal. Itt, turnéjuk ötödik vagy hatodik állomásán találkoztam a The Cranes-szel 2002. műjus 1-én. A kanadai határon problémájuk akadt a vízummal, hajnal előtt fordították vissza őket, de végül mégiscsak átjutottak. Keveset alhattak, lopott pillantásokkal még mindig pihenést keresték. Alison Shaw, az énekes/frontasszony érkezésem után nem sokkal kimászott a furgonból (a menedzserük ébresztette fel az interjú miatt). Pislogó szemeivel küzdve találkozott velem a tánctér melletti üres bárban.

És egyből valami különös, csodálatos meglepetésben volt részem. Mindig úgy gondoltam, hogy Ali Shaw az albumokon hallható tizenhét éves lány hangja egy drámai maszk, egy szerep, egy remek trükk. De nem: ő volt a hang, ő a kislány, akit hallottam. A maszk nem volt fent. Ez nem azt jelenti, hogy infantilis vagy valamiképpen visszafejlődött; ahogy a beszélgetésünk is bizonyítja, érett, eljegyzett, intelligens nő. A „gyermek a felnőttben” mivolt azonban hangsúlyt ad mindennek, amit tesz. Fiatalos sebezhetősége egy fajta erősség, ahogy érzékenysége és önfeledt öröme is. A csodálat és tisztelet iránti megingathatatlan nyíltságának nagy szerepe van abban, hogy a The Cranes az ami.

 

Kirk Nesset : - Melyik előadást élvezted a legjobban a turnén?

Alison Shaw: Nagyon jó volt a philadelphiai koncert. Egy kis klubban volt, de nagyon jó volt a vibráció, igazán jó volt a hangulat és a hangzás is abban a kis teremben.

Kirk Nesset : - Ez melyik hely volt?

Alison Shaw: - North Star Barnak hívják. Klassz volt, nagyon tetszett nekünk. A new york-i koncertek is elég jók voltak. Valójában minden bulit élveztünk. Minden terem más, szóval hat rád, hogy szólnak a dolgok a színpadon, milyen a hangulatod aznap, satöbbi. Én a közönségre értem, hogy minden fellépés jó volt, igazán örültünk.

Kirk Nesset : - Mások a kanadai rajongók, mint az amerikaiak?

Alison Shaw: - Nem, nem igazán. Nem hiszem, hogy nagy különbség lenne. Na jó, talán az amerikaiak egy kicsit jobban… nyitottak érzelmileg. (nevetés)

Kirk Nesset : - Milyen Amerika és Kanada, mondjuk Európához hasonlítva?

Alison Shaw: - Hát, úgy mondanám, hogy a nyugati parti amerikai közönség hasonlít a dél-európaihoz, de nehéz általánosítani. Azt hiszem, a meleg éghajlatú országokban az emberek érzelmesebbek, mint a hideg éghajlaton, de ez csak az én teóriám. Amilyen visszafogottak a britek a szerencsétlen, szürke, ködös Angliában, a kaliforniaiak, a mexikóiak és az olaszok épp annyira, szóval tudod... Begőzöltek...

Kirk Nesset : - Hogy írnád le a hangzásotok fejlődését? Jól gondolom, hogy töprengő-álmodozóból egyre táncosabbá nőttétek ki magatokat, és a Future Songs-szal egy újfajta megközelítéssel tértek vissza arra a helyre, amely már nem hasonlít arra, ahol kezdtétek?

Alison Shaw: - Így van. Azt hiszem, a Future Songs felvételei úgy készültek, ahogy a korai felvételeink. Ez egy fajta visszatérés. A hangulat hasonló volt, mint amikor először kezdtünk felvételeket készíteni. Ezt az albumot otthon a saját felszereléseinkkel rögzítettük elég hosszú ideig. Rétegesen építettük fel ezeket a dalokat. Kevesebb a gitár és egy pár kilencvenes évek-közepi szinti is van…

Kirk Nesset : - Feltűnt, hogy csak te és Jim vagytok feltüntetve az új lemezen. Ti ketten játszottatok fel mindent. Van egy rejtett csapat, akikkel turnéztok?

Alison Shaw: - Nincs, egyáltalán nincs. A Self Non Self-en, a Wings of Joy-on és a Forever nagy részén is Jim és én vettük fel az összes zenét. Szóval már régóta így megy, habár a Population Four albumon – ami egy kísérlet volt – egy négy-öt tagú zenekarral dolgoztunk. Tehát igaz, csak Jim és én dolgoztunk a Future Songs-on a stúdióban, de nem létezne a Cranes, ha az új dobosunk, Jon [Callender] nem kísérne minket. Paul [Smith] és Ben [Baxter] is sokat segítettek, pusztán a személyiségükkel és a támogatásukkal és azzal, ahogy élőben játszanak. A Cranes élő része mindig nagyon fontos volt a számunkra. Nem hiszem, hogy túléltük volna újra, ha nem turnéznánk, ha nem élveznénk a turnézást. Szóval úgy érezzük, jelenleg igazán jó emberekből áll a csapatunk. Volt két-három év, amikor nem igazán működtünk, mint Cranes, de 1999-2000 óta ők vannak velünk.

Kirk Nesset : - Azt hiszem, 1997-2001-ig volt ez a szünet. Felröppentek a hírek jogi problémákról is. Csak a jogi dolgokról volt szó vagy ez az ugaronhagyás időszaka volt? Vagy mindkettő?

Alison Shaw: - Vegyes okai voltak. Szükségünk volt szünetre. Szükségünk volt változásra. Mást akartunk kezdeni az életünkkel és volt néhány egyéb problémánk is, de ebbe nem akarok belemenni. Elértünk ahhoz a ponthoz, ahol úgy éreztük, vannak új dalaink, amiket meg akarunk írni és fel akarunk venni. Aztán csatlakozott Jon, a bátorító befolyás és nekiláttunk elkészíteni egy új albumot.

Kirk Nesset : - Fogsz ma este gitáron és basszuson játszani?

Alison Shaw: - Egy kicsit igen, de itt van velünk Ben. Nem játszom túl sokat basszuson. Sosem élveztem igazán a basszusozást. Csak azért csináltam, mert kellett. Szóval remek, hogy Ben átvett egy csomót a basszusrészeimből. Inkább csak gitározom egy pár számban.

Kirk Nesset : - Portsmouth környékén éltek Jimmel?

Alison Shaw: - Én nem. Most Londonban lakom. Jim és John, Paul és Ben viszont mind Portsmouth-ban.

Kirk Nesset : - Napközben dolgozol vagy Jimmel mindketten teljes valótokat a Cranes-nek szentelitek?

Alison Shaw: - 1990 óta a zenének szenteljük magunkat. Nehéz. Voltak idők, amikor teljesen beletettük magunkat, és tudod… De sikerült túlélnünk.

Kirk Nesset : - Amikor dolgoztál, mivel foglalkoztál?

Alison Shaw: - Hát, tulajdonképpen a főiskola óta a Cranes-t csinálom. Mintha csak ebből állna az egész életem. Úgy értem, dolgoztam bárban, ruhaboltban meg hasonlókban, de mindig a Cranes-t tettem az első helyre. Már 13-14 éve. Ez az egész felnőttkorom.

Kirk Nesset : - Az új albumon elolvashatjuk a szövegeket is, mielőtt zavarba esnénk. Szándékosan törekedtek a homály eloszlatására?

Alison Shaw: - Az emberek az egész időszakunk alatt vagy élvezték a tényt, hogy nem hallják, mi van, másokat ez idegesített, és tudni akarták a szövegeket. Nagy nyomás nehezedett ránk, hogy legyenek szövegek. Szóval 1998-ban megcsináltuk a szövegkönyvet. Visszamentem és minden albumnál megnéztem, mi volt az, amit mondani akartam, még mielőtt elfelejteném. (nevet) Szóval nagyon különös volt. Szó szerint végighallgattam az anyagainkat egész a kezdetektől és betűről betűre leírtam, legépeltem mindent. Formába öntöttem. Aztán terveztünk egy kis kézzel írott könyvet.

Amióta kitaláltam, ez gyógyhatású volt számomra, mert észrevettem, hogy írtam egy pár számot is. Soha nem dolgoztuk ki a szövegeket korábban. Soha nem éreztem igazán, hogy egy dalt is megírtam volna valahogyan. (kacag) És hirtelen itt van negyven vagy ötven, vagy amennyi van. Így azóta kigyógyultam a szövegek kinyomtatásától való félelemből. (nevet)

p class="q">Kirk Nesset : - Mondtál valamit arról, hogy milyen nehéz a szövegeknek önmagukban, lapokon fennmaradniuk, zenekar nélkül.

Alison Shaw: - Azt hiszem, néha nem választom el különösebben a szöveget a daltól, mert a szavak gyakran egyenes válaszok a zenére. Nélkülük a zene nem feltétlenül ad teljes képet. Másrészt szerintem megvan a helye annak, hogy leírjuk a szöveget – tudod, amikor van egy sor, amire rátapadsz, ahogy olvasod. Ha néha valaki más szövegeit olvasom, van, hogy csak egy sor az, ami megragadja a képzeletemet és hirtelen beugrik, honnan is jön.

Kirk Nesset : - A kedvenc szövegem tőletek a "Where am I?"

Alison Shaw: - (nevetés) Játszani is nagyon jó! Ebben gitározom. Azt a zajos részt a végén. (kacag)

Kirk Nesset : - Van olyan dal, amit ezen a turnén igazán örömmel énekelsz el?

Alison Shaw: - Az új lemez nagyon sok dalát jólesik elénekelni. A Sunrise, a Future Song, a Fragile mind kellemesek élőben. Elég jól működnek koncerten. És a régi dalok, talán a Lilies-t szeretem legjobban játszani a régiek közül – csak mert jó.

Kirk Nesset : - A Sunrise nagyszerű darab. Mi az az effekt, amit hallhatunk benne? Gitárszintetizátor?

Alison Shaw: - Nem vagyok benne biztos, van egy pár másféle hang is. Olyan hangminták, mint a madárhangok. Jim pedig a refrént gitározza, egy tremolo gitárral, de alatta van billentyűhang is, ami…

Kirk Nesset : - Te kutya- vagy macskaszemély vagy?

Alison Shaw: - Talán kutyaszemély. Szeretem a kutyákat. Nincs saját kutyám, a legjobb barátaimnak van, és imádom meglátogatni őket. A macskák is aranyosak. Tulajdonképpen szeretem a macskákat, de a kutyák igazán jó fejek.

Kirk Nesset az Irodalom és a Kreatív Írás docense az Allegheny Egyetemen. DJ a WARC FM-en és hosszú ideje a kis kiadók és zenekarok bajnoka. Rendszeresen ír zenékről a The Sentimentalist című gothic zenei és kulturális magazinnak. FRordította: Tonka Zoltán. A képek a Starblood.org-ról származnak

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 25. - 08:03 | © szerzőség: Gelka